35. Veszprém megye - Almád falu és az Almádi Bencés Monostor

1290 – 1296 években, az utolsó Árpádházi király, II. Endre uralkodása idején is nagy volt az országban a baj és a zűrzavar. A nagy urak hatalmasok és dúsgazdagok voltak, és a törvény is őket szolgálta. A király és népe szegény volt. Ebben a szomorú, gyászos korban ezen a vidéken is nagy volt a szegénység. Konrád, az akkori almádi apát sem tudott sokat tenni ellene. Még a kolostor kegyura, Atyusz is pénzszűkébe jutott, pedig András király egyik legkedvesebb híve volt.

35, rész: Veszprém megye - Almád falu és az Almádi Bencés Monostor

Almád Monostorapáti mellett, Hegyesd vidékén, annak tartozéka volt. Monostorapáti lakóinak egy része Almád lakóinak leszármazottja. A Balaton északi oldalán birtokos Atyusz nemzetség korai szállásterületének feltételezett középpontja. Neve az „alma” szó származéka. Az Atyusz nemzetség birtoka, amelyet egy alkalommal Almád nemzetségnek is neveztek, egyik tagját pedig, Bándot, Almádinak.

1121-ben, a monostor névadó településén, Almádon a szántóföldek, a kaszálók és a legelők mellett az apátság fennhatósága alá került 8 szolga, 12 szabados család, 6 szőlő és 6 szőlőműves, 3 család szűcs, 3 család pék, 2 család szakács, 2 család harangozó, 4 darab nehézeke, továbbá 2 malom az Eger-patakon. 1228-ban egy almádi lakos a nyírmeggyi dűlőben lévő, két kapás területű szőlőjét adományozta a kolostornak.

A XIV. század elején már két falut említenek, Felsőalmád a monostor, Alsóalmád a Hegyesdi vár tartozéka volt. 1396-ban a két falut Szt. Péter-Almád és Alsóalmád néven említik. Ez az adat megőrizte a már 1333 - 1334-től plébániás helyként ismert falu templomának titulusát. Felsőalmád helye nem azonosítható, ezért Szt. Péterről elnevezett templomának helyét sem ismerjük. Kegyura a bencés monostor volt.

A XV - XVI. században Almád és Kisalmád, illetve Felső- és Kisalmád néven nevezték a két falut. Almád a mai Monostorapáti határában, Alsó vagy Kisalmád pedig Diszeltől északkeletre feküdt. 1477-ben Hegyesd várához tartozott, ekkor említik országos vásárát. 1508-as bencés vizitáció során Thurzó Gergely zalavári és Miklós báttai apátok leírják, hogy az almádi apát részeges volt, és a vázsonyi földesúr, Horváth Márk befolyása alatt állt. Az apátság egyik legrégibb faluját már Horváth birtokolta, s a monostor jobbágyai is elsősorban Vázsony várához szolgáltak. Ez lehetett Almád falu.

1249-ben a tatárjárást követő nagyszámú birtokper időszaka megkezdődik. A hatalmaskodók közül sokan próbáltak visszaélni a tatárok által felégetett okmányok hiányával. Mivel az Eger völgyét nem járták meg a tatár hordák, így a kolostori hiteleshelyen őrzött okmányok is megmaradtak, és Almád elkerülte a birtokpereket.

1273 - 1274 körül a belháborús harci események Almádot sem kerülték el. A környék Csák Péter nádor és Kőszegi Péter veszprémi püspök érdekszféráinak az ütközőzónájában feküdt. A falu az apátsággal együtt elszegényedett. 1282-ben az almádi monostor Balázs apátja megjelent a veszprémi káptalan előtt, ahol segítséget kért, és az elszegényedő monostor Peszei birtokát eladta egy veszprémi kanonoknak és testvérének.

A XVI. század elején a Kál-völgy egyháziföldesúri és nemesi falvai körül a Gyulaffy-család mellett egy új nagybirtokos család vetette meg hatalmának alapjait. 1552-től már nincs írásos nyoma Almád falunak és a kolostornak.

Az almádi monostor története a Középkori szerzetesek c. sorozatban olvasható illetve hallható.