59. Veszprém megye - Csatár falu és a csatári templomrom

59. rész: Veszprém megye - Csatár falu és a csatári templomrom

1418. február 15-én Zsigmond megbírságolja Chathar-i János fiát, Ferencet, mivel nem jelent meg abban a perben, amelyet a veszprémi káptalan indított ellene a Chathar (Csatár), Meneke (Menyeke), Endréd, más néven Zenthmarton (Szentmárton) birtokok szomszédságában fekvő, köznyelven les-nek nevezett földje, kaszálója, berke és erdeje határjárásának történt ellentmondása miatt.

A XV. század közepén Veszprém Vármegye megbízottja közli, hogy Hunyadi János kormányzó gyűrűspecsétjével ellátott, és 1452 május 14. előtt kelt parancsára, amely Esseghwari Pál bejelentése szerint az ő öröklött jogú Bilige possessióban álló vámjára vonatkozik, a tanúvallatás tartására kiküldött négy megyei szolgabíró a nevezett possessió név szerint feljegyzett szomszédai és a megyebeli nemesség vallomásaiból az alábbi igazságot állapította meg: az úton, amely felfelé halad, Csepely birtoka és a Bakony felé, és nem a Balatoni oldalon van, hacsak nem Billegére megy, ott köteles vámot fizetni, ha pedig valaki ezen az úton a vám fizetése nélkül közlekedik, a Biligei vámos mindig jogosult volt azt elfogni és áruját elkobozni, és így van ez jelenleg is. Több falu lakosai mellett a Csatári lakosoknak sem kell vámot fizetni.

1305-ből már hat csatári nemes nevét ismerjük, és gyakran szerepelnek a XIV. századi perekben. 1343-ban Pál comes, Lajos király országbírója egy hosszadalmas perről számol be. 1381. december 7-én a veszprémi káptalan előtt a Fyred-i (Füredi) Szt. Mihály-egyház rectora, Domonkos és a Zeuleus-ből (Szőlősből) való Pál fia Lőrinc, Beke fia János, Jakab fia Lőrinc és Illés fia Pálnak a veje, Imre vallják, hogy a Bylgechataar-i (Bilgecsatári) Máté leánya, a káptalan Zeuleus-i jobbágyának fia, István fiának, Domonkosnak az elhunyt özvegye, Katalin halálos ágyán férje javára lemondott a birtokai után őt megillető hitbérről és nászajándékról.

1511.november 19-én Budán kelt Elisabeth oklevele, melyben II. Ulászló király megparancsolja a fehérvári keresztes konventnek, hogy Beicz-i Kálmánt, ennek fiát, Ambrust, Csatári Balázs lányát, Dorottyát, Csatári Tamás lányait, Margitot és Dorottyát iktassa be a Veszprém megyei Homokbödöge, Egyházasbödöge, Billege, Csatár és a Vas megyei Szökefölde birtokába. 1512. október 31-én a fehérvári keresztes konvent tanúsítja, hogy Kereszturi György és Cseglei Mihály királyi emberek Eussyi (?si) Márton pap, keresztes testvér jelenlétében október 14-én és 15-én bevezették az oklevélben felsorolt szomszédok jelenlétében Beiczi Kálmánt és társait a fenti birtokokba.

A rovásadó összeírások szerint a káptalannak 1536-ban 10 és fél, 1542-ben 9 jobbágytelke volt Csatáron. Ekkor Billegecsatári Tamás és a Beyczi család egy itteni nemesi kúriájuk miatt pereskednek. 1543-ban a káptalannak már csak 4 jobbágytelke volt a településen. A kés?bbi rovásadó-összeírásokban Csatár már nem szerepel, valószín?leg már e század közepe táján templomával együtt elpusztult, és határát Billegével együtt a tótvázsonyiak használták.

Egy 1779-es térképen a középkori templom maradványaitól északra két, keletre négy épület jól kivehet? nyomait jelezték. Templomának romjai 1797-ben még álltak, és felismerhetetlen csekély maradványai ma is láthatók Tótvázsony határának hidegkúti részén. Kisfilmünkben látható, hogy a templom romjaiból mára mennyi is maradt…

1454-ben plébánosáról kapunk hírt, továbbá ebben az évben a fehérvári keresztes konvent bizonyítja, hogy Erek-i Jakab fia, Gergely és Péter fia, Antal, akiknek a személyazonosságáról Jwthas-i (Jutasi) Lukács nemes tett el?tte bizonyságot, Jakab fia, Gergely György nevü fiát és Domonkos nevü testvérét is képviselte, Péter fia, Antal pedig Domonkos nevü fiát, János nevü testvérét, továbbá Katalin úrn?t, Dergeche-i (Dörgicsei) Zarka Tamás feleségét, a néhai Ered-i Pál fia, Mihály leányát is képviselve, magukra vállalva azok terhét is, a konvent el?tt ily bevallást tettek: a veszprém vármegyei Chathar birtokban lév? egyik házhelyüket annak minden tartozékával együtt 300 magyar arany forintért eladták a veszprémvölgyi, a Boldogságos Sz?zr?l elnevezett apácaklastromnak, név szerint Anna apátn?nek és szerzetestársn?inek. Megígérték, hogy az apácákat a házhely tulajdonában mindenkivel szemben meg fogják védelmezni.

1460-ban parochiális egyházáról emlékeznek meg, majd 1464-ben egyháza pápai búcsúengedélyt kap. A XV. században hasonló nev? családé volt, és lakói egytelkes nemesek. 1488-ban ezek jobbágyai 1 Ft adót fizettek.