14. Veszprém megye - Nagykeszi falu és a nagykeszi templomrom

1548-ban már puszta-községként szerepel. Feltehetően a török harcok során pusztult el a település. A század második felében valószínűleg csak részbeni újra településére került sor, és erre utal, hogy 1588-ban és 1594-ben újból említik, ekkor Csabi Mihálynak fél adófizető telke van. Ezután többé nem írják össze.

A falufeltárás eredményei alapján az épületek alapozása legtöbbször lapjára lerakott egyetlen kősorból állt. Az itt kiásott alapozásrészletek arról is tanúskodnak, hogy az alapozáshoz nemcsak köveket, hanem nagy méretű kavicsokat is használtak. Ez azzal magyarázható, hogy az altalaj itt helyenként kavicsos, és ez az anyag az építkezéshez helyben rendelkezésükre állt.

Kevesen tudják, de a Nagykeszi templomrom szomszédságában található egy földvár, ami tévesen Törökvár. A pusztaszentegyházi templomromtól ÉNy-ra 130-150 m-re, közvetlenül a Marcal patak jobb partjának szélén egy kisebb méretű, sáncokkal megerősített földvár maradványa látható.

A sáncmű nagysága kb. 12 x 15 m. É-i és K-i oldalán a sáncárok mélysége még ma is eléri az 1,5 m-t. Ny-i oldalával közvetlenül a patakpartra támaszkodik. A füvel erősen benőtt területen felszíni maradványt nem találunk.

Ez a megerősített hely méretei és főleg domborzati kiképzése alapján az eddig számbavett csekélyszámú Árpád-kori halomvár, illetve toronyvár között hazánkban a legkisebbek közé tartozik. Az eddig kutatott földvárak vagy alapterületükben nagyobbak, vagy sokkal inkább kimagasodnak a környezetből. Ezért formája alapján arra kell gondolnunk, hogy Nagykeszi esetében csupán egy megerősített kisnemesi kúria jött létre, valószínűleg a XII. sz. második felében, amelynek nagyobb szabású kiépítése, megerősítése később sem történt meg. A hatékonyabb védelem szükségessége ez helyett egy másfajta megoldást hozott létre, mégpedig amikor a helyi nemesek a falu kőtemplomát felépítették, a tatárjárás után a XIII. sz. közepén ehhez egy védelmi jellegű homlokzati torony épült.

14. rész: Veszprém megye - Nagykeszi falu és a Nagykeszi templomrom

Gyepűkaján községtől DK-re, a Marcal (Nádtó) patak jobb partján, a Pusztaszentegyházi-dűlőben ma is áll Nagykeszi falu templomának romja. Tornya védelmi jellegű, földszintje ablaktalan, a felsőbb emeleteken lőrés-ablakokkal látták el. Védelmi jellegre mutat az is, hogy a hajó és a torony közötti átjárás a földszinten hiányzik. A toronyba a kegyúri karzatról, az első emeletről lehet bejutni. A templom megközelítően kör alakú kerítő falának nyomai ma is jól kivehetők. Átmerője kb. 30 m. A román templom feltétlen Árpád-kori eredetű, a XII-XIII. században épülhetett. A templomot Szent Péter apostolnak szentelték.

Feltehető, hogy a honfoglaló Keszi nemzetség emlékét őrzi a falu. A szomszédos, Árpád-korban alapított Gyepű községgel együtt azt bizonyítja, hogy a környéket már a X. században magyarok lakták.

A „gyepű” szó utal a honfoglalás korában védelmi célból torlasszal vagy egyéb akadállyal átjárhatatlanná tett külső-belső mezsgyére. Több helységnevünkben fennmaradt, amelyeket az Árpád-korban alapítottak. A XI. századi falu a zalai várnépek és helyi nemesek birtoka.

Nagykeszi 1230-ban szerepel először oklevélben. Egy 1346-ban kelt birtokleírás is megemlíti Szent Péter apostol tiszteletére emelt egyházát. A XIV - XV. században a Keszieké és a szomszédos Csabiaké, de részbirtokos volt a Pápai család és a fehérvári káptalan is. 1421-ben, 1458-ban és 1474-ben Szentkirálykeszi néven említik. A XVI. századi adóösszeírásokban is mindvégig Szentkirálykeszi néven tartják nyilván. 1531-ben Csabi Istvánnak 1 puszta, 3 adófizető és 3 szegény telke, Csabi Mihály özvegyének 3 adófizető, 2 puszta és 5 szegény telke, Hosszútóti Lászlónak 4 puszta telke volt. Az 1542. évi összeírás szerint Csabi Farkas 2 adófizető, 2 szegény és 2 puszta telket, Csabi Péter 2 adófizető 4 szegény telket, Hosszútóti László 1 adófizető telket birtokolt.