
Egy híján kereken nyolcvan évvel ezelőtt történt.:
Mikor Alsócsernátonban egyszerre két fényes nap kélt!
Évtizedeken keresztül egymás mellett járták életútjukat ,
Megélvén együtt számtalan derűs és borús nyarat!
Egyikőjük fénye azonban tegnap végleg kihunyt..
Legyen immáron álma csendes és végtelenül nyugodt!
Szeretettel fogadta ő is mindég a tótvázsonyiak csoportját!
Felnéztünk rá és kértük, régmúltról időkről meséljen hát!
Mikor harmatlevet kortyolnak a szomjas fűszálak reggelre.
Még pirkadat előtt kéltem én, no de nem ám óracsörgésre,
A baromfiudvar kakasának kukorékolására ébredtem!
Nyitom a múzeumot, én mindég pontos időben érkezem!
Évtizedek óta várom a szabadtéri múzeumba vendégeimet!
Tudtam jól, pontosan mikor érkeztek, vártalak már Titeket!
Most is mellettem vagyon sokat látott tapasztalt Zsiga kutyám,
Hűséges társam napközben elkisér bennünket szótlanul.:némán!
Gyertek, átruccanunk mostan először csak ide, a szomszédba,
Meglátjátok, ikertestvérem a székelykaput hogy s mint faragja,
Miután kiengedte tehénkéjét a poros utcára,
Falubeli tehéncsorda dallamos kolompolására!
Galambbúgos a gerle madarak lakta felső egy vagy kétosztatú része,
Lábazata biztosan nyugszik végső helyén: a székely földbe gyökerezve!
Faragott motívumai mindmegannyi jelentéssel bírnak, felirata pediglen:
Áldás a bejövőnek, békesség a kimenőnek!
Csernátoni Haszman Pál múzeumot
Visszasétálván mutatom bé Néktek,
Félszemmel rátekintvén skanzennek is nevezhetnétek
Ámbátor annál jóval többet láthattok annál itt és amott!
Mutatom, dejszen járjuk körbe, s azonnal meglátjátok!
Lebontott székelykapuk, fagerendás székely házak
Hosszú hosszú évek során itt újra felálllíttattak!
Enyészettől való megmentésük volt a nyomós ok!
Itt és ott azonban díszes hintók és szekerek!
Szintén kocsiszín alatt gőzgépek és cséplőgépek!
Sorakoznak szépen rendben, egymás mellett!
Megmutatom nektek, biza, mint működtek!
A hatalmas udvar kellős közepén épült a híres Damokos kúria
Pincéjében látható a remekbe öntött- vaskályha gyüjtemény!
Földszinti helyiségeiben: múltban folytatom immáron mesém!
S majdan ha kilépünk, rátekintünk Jókai Mór emlékfájára!
Közel másfél évszázados eme védett nagylevelű hársfa!
Leülhetünk a verőfényes napsütés elől az alatta levő padokra!
Árnyékában a múltban is biza sok igen jó ember megpihent.:
Közülünk Néktek, Nékünk a múltból vajon egyszer ki izen???
Búcsúzok lassan, éppen a kopjafákhoz érkezve!
Ne feledjétek, itt mindennek jelentése vagyon,
Emlékezzünk tisztelettel felmenőinkre: őseinkre!
És várom a következő találkozást Véletek nagyon!
Bizony, jó néhány év telt el legutóbbi találkozásunk óta!
A védett hársfáról levelet letépni továbbra sem szabad!
De szél libben, levél rezzen, és egy éppen öletekbe hull!
Levélkén rövid izenet áll. Tőlem. Napom immáron elhalványul!
Miközben az elcsendesedett udvaron körbeálltok estve!
Egy szál gyertyát gyújtatok bizton örök emlékezetemre!
Tekintsetek fel a magasba, a levegőégbe, én ippeg ottan bandukolok!
Csillagösvényemről Rátok tekintve csillogó tekintettel somolygok!
És bajszom alatt mostan is mosolygok!!!
Sütő Krisztián: Pali bácsi emlékére (Haszmann Pál emlékére), 2021.04.