16. Veszprém megye - Tálod falu, a tálodi templomrom és monostor

1373-11-05-én I. Lajos király tanúsítja, hogy a magyarországi pálos rend prior generalisa a maga és a többi szerzetes nevében bemutatta előtte a veszprémi káptalan 1324. január 1-én kelt oklevelét a Thalad melletti Szent Erzsébet kolostor részére tett adományról: Kérésére I. Lajos privilégiális formában, új függő kettős pecsétjével megerősítve átírta a nevezett oklevelet és a benne foglaltakat új adomány jogcímén megerősítette. Átírva a budai káptalan 1412. május 24-én kelt oklevelében.

1402. Ápr. 22-én A fehérvári keresztes konvent Zs.-hoz jelenti, hogy a veszprémi káptalan javára a perbeli cselekmények végzésére egy év tartamára adott általános felhatalmazása alapján Zala és Veszprém megyékben vizsgálatot tartva megállapította, hogy Rathathi János fia Gyula mester és fiai, Imre, Zsigmond, Rathoth Ladislao sartore de Kézi, Petro de Thoty, Brictio de Henye, Petro Kenches dicto de eadem, Blasio de Ech, Mathius de Sostokal, Barta fratre eiusdem, Gregorio magnó de Sarusdfey, Benedicto de Koltha, Georgio Iitterato de Monozlo, Petro Tharabus de eadem et Nicolao de Thoti nobilibus familiaribus, 18 névszerint felsorolt Thaladi jobbágyukkal, köztük Thakach Miklóssal, 26 Pulai jobbágyukkal, köztük Gyalog Györggyel, Németh Jakabbal, Sclavus Mihállyal, Fábián és András turnaturokkal, egy institorral, Benedicto colöno, Dionisio, Thoma dictis Turnatur, és 54 Dabusi jobbágyukkal, köztük egy szabóval, egy institorral, Thakach Andrással, Thakach Bereckkel, Byro Domokossal, Byro Mátyással, Sclavus Györggyel, Sclavus Gergellyel, a káptalan Palaznac nevű birtokára törtek, azt el akarták pusztítani, a jobbágyasszonyokat a lovak szügyével letapostatták, a káptalan több Palaznaki jobbágyát megverték, házaikat kifosztották, Ferenc nevű jobbágyát pedig, aki kocsiján gabonát vitt, oly kegyetlenül megverték, hogy még most is élet-halál között lebeg. Még ebben az évben, Május 28-án Visegrádon Zs. írja a veszprémi káptalanhoz, hogy tartson vizsgálatot Debrenthe-i Benedek bán fia Miklós fiai, Benedek és Hem, valamint Péter fia István panaszára, amely szerint Ratolthi Gyula mester és fiai, Imre, Zsigmond, Ratolth unacum Michaele és igen sok más familiárisukkal, továbbá Pethend, Pula, Dobus, Thalad, Sáska birtokokon lakó valamennyi jobbágyukkal 1401 szept. 4. fegyveresen Debrenthe, Kysmyske alio nomine Póton nevű birtokaikra rontva azokat felprédálták és elpusztították, ottani jobbágyaikat pedig mindenükből kifosztották, majd 15 nap múlva Debrenthe, Kissmyke és Galsa nevű birtokaikat, miután újból azokra törve jobbágyaik összes javait elvitték, teljesen elpusztították. Az oklevelet, mivel János esztergomi érsek kancellár a pecsétekkel távol van, ennek pecsétjével erősítteti meg.

16. rész: Veszprém megye - Tálod falu és a Tálodi templomrom, monostor

Az egykori Tálod falu temploma a Bakony sűrűjében, a Vázsonyi-Séd patak mellett, Nagyvázsony közelében található. Az egyhajós, kis méretű templom román stílusban épült. A falu a forrásokban legkorábban 1171-ben szerepel, mely Benedek veszprémi ispán végrendelete, mely szerint Tálod községben a leányának adta három ekényi földjét és négy szolgáját, akiknek a nevei a következők: Zuga, Miku, Szerém és Burucci. Kora középkori iratainkban Thalad néven említik. Tálod falu templomát a XIII. század elején építették. Tálod falut - Pulával együtt a korai időktől fogva a Rátót nemzetség birtokolta. 1324-ben a Rátót nemzetség tagjai, Keszi Lőrinc fiai, János és László mesterek a veszprémi káptalan jelenlétében újabb adománnyal gazdagították családi kolostorukat. Rokonaik beleegyezésével atyjuk a kolostornak adta Thalad nevű birtokát azzal a feltétellel, hogy 86 évig még ők használják. A falu és a templom sorsáról csekély információ áll rendelkezésre. A templom egyhajós, egyenes szentélyzáródású, keletelt, torony nélküli falusi templomocska volt. Később a falu a közeli Pulával együtt a devecseri Csóron család tulajdonában volt.

1420. Máj. 10-én Budán Peren-i Péter országbíró a fehérvári káptalanhoz írja, hogy Vízkereszt nyolcadán, amidőn bírói székén ítélkezett, a veszprémi káptalan nevében János dékán és kanonok kérte, hogy idéztesse meg a királyi jelenlét elé Radoli Gywla fiának, Zsigmondnak feleségét, Fruzsinát és e Gywla fiát, Radoldust azon a címen, hogy a káptalan ellenében, amint az Garai Miklós nádor 1412. dec. 25-i és 1413. febr. 13-i okleveleiből kitűnik mindkettőjüket, Fruzsinát 50 márkában és összes birtokjogának becsüjében, Radoldust pedig teljes jószágvesztésben marasztalták el. A kérést jogosnak ítélve az alpereseket Thaladi, ill. Bilighei birtokrészükön már megidéztette, mivel azonban nem jelentek meg, idézzék meg őket három vásáron való kikiáltással Keresztelő Szent János ünnepének nyolcadára hat márka bírság terhével, és a királynak tegyenek jelentést. Kijelölt királyi emberek: Mauritius, Michael filii Dominici de Chatar, Franciscus, Benedictus de eadem, Mauritius dictus Bakó de Jutás, Georgius f. eiusdem, Stephanus Porch de Wesprimis.

1425. Jún. 22-én Budán Zs. emlékezetül adja, hogy személyesen megjelent előtte Dergechei Zarka Tamás, Ratholdi Zsigmond özvegye, Fruzsina és fia, Tamás nevében és eltiltotta Gywlai Rátoldot attól, hogy Kezy, Lovas, Pethend, Pola, Thalad, Dabus, Zanka és Zenthmiklos birtokokon lévő részeit, amelyek jelenleg Fruzsina és Tamás kezén vannak, zálog cimén, Gara-i Jánosnak és Miklósnak meg Miklós fiainak, Miklósnak és Lászlónak elzálogosítsa vagy bármi más módon elidegenítse.

A török hódoltság idején, 1548-ban a falut elhagyták lakói, és soha többé nem tértek vissza. Így a házak és a templom pusztulásnak indult, a területet a természet visszavette. Az évszázadok során teljes feledésbe merült a templom és a falu. A növényzettel teljesen benőtt romokat Rómer Flóris találta meg a XX. század elején. A templom feltárására 1970-ben került sor.

A falu környéke a középkorban még más képet mutatott. A Vázsonyi-Séd pulai szakaszán ma is látható a három középkori halastó gátjának maradványa. Mindhárom halastó vize, illetve az abból kifogott élőhal a Tálodi-kolostor szerzeteseinek böjtös élelmezését szolgálta. A „tartalék" halat a Klastrom vízmedencéjében tartották. Az első középkori gát a mai Nagyvázsony és Pula közötti határ része, a második középkori gát a Tálodi völgyben található, a Klastrom-forrástól érkező víz Séd-béli torkolatától kissé nyugatabbra, a harmadik középkori gát töltésmaradványa a község belterületén, a mai autóbuszmegállóhely közvetlen közelében, attól kissé keletre tekinthető meg. A pálosok a már rendelkezésre álló kutatási eredmények szerint nagy hangsúlyt fektettek a vízgazdálkodásra. Szerény méretű birtokaik gazdasági lehetőségeivel és a remeterendi életvitellel harmonizálva általában arra törekedtek, hogy a kolostoraik közelében lévő vízforrásokat komplex módon, malmokkal és halastavakkal használják ki. A pálosok emellett kifejezetten törekedtek a közeli piacos központokban, mezővárosokban található jövedelmező malmok birtoklásának megszerzésére is. Az itteni Séd vizében bőven élt apró kishal, s ugyancsak nagy számban volt lakója folyami rák is. A fiatalabb legények s a nagyobb fiúk remek szórakozása volt emberemlékezet óta a rákászás.

A monostorról:
A Rátót nemzetségbeli Gyulaffyak egy tagja, Keszi (Keséi, Keszővi, Kresevi) II. Lőrinc alapította a táladi pálos kolostort Szent Erzsébet tiszteletére, a falu melletti erdőségben. Az alapítás pontos idejét nem ismerjük, azonban, ha elfogadjuk Hervay Ferenc feltételezését, miszerint: „teljesen hallgatnak a források az Idegsyt nevű kolostorról, ami talán azonos a Pula és Nagyvázsony között fekvő Táloddal, amelynek ugyancsak Szent Erzsébet volt a védőszentje, akkor azt mondhatjuk, hogy a táladi kolostor Idegsyt néven 1263-ban már biztosan létezett, s csak a későbbi források említik Tálod néven. Pál veszprémi püspök 1263-ban kelt írása szerint végig járta a Pálos kolostorokat, körülbelül ezen a helyen vagy a környékén egy Idegsít nevű kolostort említ. Az azonosságot támasztja alá a közös titulus mellett az is, hogy míg a tálodi kolostorról a középkor folyamán van egy-két adatunk, addig Idegsytről az 1263-as említésen kívül hallgatnak a források. A Documenta artis Paulinorom azonban külön beszél a két kolostorról, és külön-külön említi őket Fehérváry Rudolf és Guzsik Tamás pálos kolostorokat összefoglaló jegyzéke is. Ami biztosan állítható, hogy 1324-ben már létezett, hiszen 1324-ben Keszi Lőrinc fiai által új adománnyal gazdagodott a kolostor. Az 1324-es oklevél már egy kész templomot és kolostort említ, alapítása tehát a XIII. század végére eshet. 1369-ben „Tristianus fráter generalis" kieszközölte, hogy I. Nagy Lajos király átírassa a kolostor alapítólevelét. A birtok adományt a király 1373-ban megerősíti. Ekkor Tálod birtokosa a Rátót nembéli Gyulaffy család volt. A kolostor, illetve annak temploma az alapító nemzetség temetkezőhelye is lehetett. A romoktól kissé lejjebb, egy kőből rakott medencénél fakad a Kinizsi-forrás. Ez a még ma is patakot adó bővizű forrás nyújtott lehetőséget a kolostor alapítására. A 13. század közepén alapított Pálos szerzetesrend számára épült monostort 600 m. hosszúságú kőfal vette körül. Az udvar északnyugati sarkában fakadt a bővizű forrás, és ugyanitt található a víztároló medence is. A kőkerítésen belül, az egykori udvaron különféle rendeltetésű épületek nyomai fedezhetők fel. A kolostor temploma egyhajós, 25 méter hosszú, egyenes szentélyzáródású volt. Ehhez csatlakozott az északi oldalon a szerzetesek számára épült 32x36 méteres, három szárnyból álló kolostor. A kolostort 1480 táján elhagyták a pálosok, akik a Kinizsi Pál által épített nagyvázsonyi új kolostorba költöztek, s helyüket ferences szerzetesek foglalták el. 1535-ben még 15 ferences szerzetes tartózkodott a falai között. 1552-ben Veszprémet megszállta a török, a kolostort a nagyvázsonyival együtt Magyar Benigna második férjének családja felrobbantotta, nehogy a törökök kezére kerüljön. Azóta az enyészeté. Az egyetlen, ma is álló jellegzetes falmaradványát a 19. század utolsó harmadában már Rómer Flóris is ilyen állapotban látta.