52. Komárom-Esztergom megye - Udvarhely falu és a Gerencséri várrom körzete

A közelében álló vértesszentkereszti nemzetségi monostort először 1146-ban említik, amikor egy Fulco hospes nevű, a Magyar Királyság területére települt idegen végrendeletében négy ekényi földet adományozott örök birtokul Csák nembeli Ugrin ispán Vértesben álló Szentkereszt monostorának. Talán az ispán fia lehetett II. Ugrin, aki 1204-ben választott esztergomi érsek lett. A még abban az évben meghalt II. Ugrin érsek tekintélyes vagyonát öccse, vagy unokaöccse, Csák nembeli I. Miklós ispán örökölte, aki magas hivatalokat látott el II. András király udvarában. Az ispán 1231-ben kelt végrendeletében olvashatjuk, hogy a Szentkereszt melletti, Udvarhely (Wduorhel) néven említett predium épületeit a régi szokásjog szerint a legkisebb fia, Lőrinc örökölte. Udvarhely házait az okirat szerint II. Ugrin érsek építette, és bár pontos helye ma még vitatható, a szakértők valószínűsítik, hogy az a vértesszentkereszti apátságtól 1,5 kilométerre lévő Gerencsérvárral azonos helyet jelent. Ez alapján a vár valószínűleg a XII. század második felében, vagy a XIII. század legelején épülhetett, Ugrin érsek 1204-ben bekövetkezett halálát megelőzően. Sok helyen olvasható, hogy a várat 1140 körül építette Csák Ugrin esztergomi érsek, ez azonban nem lehetséges, mivel ő akkor még vagy kisgyermek volt, vagy meg sem született. Udvarhely és a vár a XIV. század első felében a Csákoktól királyi tulajdonba került, és a környékre települt fazekasokról, népi nyelven gerencsérekről lassan Gerencsérvárként kezdték emlegetni.

A vár a Vértes egy erdős síkán emelkedett, a Szépvíz-ér mentén, az Oroszlány és Pusztavám közötti út mellett. A Vértes a Honfoglalást követően a Csákok nemzetségi birtoka volt, ők építették a Vértes várait, melyek védelmi rendszert alkottak. Gerencsér valószínűleg a legrégebbi a napjainkig fennmaradt vértesi várak közül. A Csákvár felé vezető völgytorkolat védelme lehetett a feladata a gesztesi várral együtt. Két vagy három emeletes lehetett, hossza 13 m, szélessége 8,7 m volt. Várként említik, de valójában főúri lakótorony volt. Katonaság is szolgált az épületben, melynek falába emeletenként külön-külön lezárható lépcsőt építettek. Két évszázadon keresztül volt királyi vadászterület.

Udvarhely avagy Gerencsér falu és a Gerencséri vár

1330-ban nevét már Gerencher alakban írják az okleveleink, és részben királyi lovászok, részben Csák nemzetségbeli Györke fia Pál királyi apród birtoka volt.

I. Nagy Lajos király szívesen vadászott a Vértes erdeiben, az ő idejében megépült a gesztesi vadászkastély, és kedvelt vadászháza volt Gerencsérvár is, melynek vonzerejét fokozta a közeli halban gazdag Szépvíz-ér és Fekete-víz. Több oklevelet itt adott ki Nagy Lajos, sőt 1366. december 6-án falai között tanácskozott a király a velencei dózse követeivel egy keresztes hadjárat terveiről.

Az anyakirályné rábeszélésére Széchy Dénes esztergomi prímás-érsek, többek között Cillei Ulrik gróf, Újlaki Miklós és Garai László bánok jelenlétében 1440. május 15-én Székesfehérvárott a Szent Koronával magyar királlyá koronázta a csecsemő Lászlót. Ezután trónharcok törtek ki az országban V. László és I. Ulászló hívei között. 1446-ban Erzsébet királyné Gerencsérvárat, más várakkal együtt 9000 forintért Rozgonyi Jánosnak adta zálogba, melyet 1458-ban Mátyás király megerősített, ekkor „Castrum Gerenhen” néven szerepelt az oklevélben. 1465 után a vár Újlaki Miklós macsói bán, erdélyi vajda, majd 1471-től a bosnyák király birtoka lett, és vadásztanyaként szolgált. Újlaki Miklós fiától, Lőrinctől 1495-ben Bakócz Tamás egri püspök, későbbi esztergomi érsek kezére került, 1521-ben Paksy János, Tolna vármegye főispánja kapta meg hű szolgálataiért. A birtokosai, mivel nem bírt stratégiai jelentőséggel, elhanyagolták, és a török háborúk elején elpusztulhatott. Valószínűleg Székesfehérvár 1543-as és Csókakő 1544-es elfoglalása idején robbantották fel, nehogy az oszmánok megszállják. Ekkor és a hódoltság alatt még hozzá tartozott a falu is.

A vár körüli falu lakóinak fontos szerepük volt egy legendás történetben, amely Gerencsérvár szépséges várkisasszonyának, Ujlaki Klárának és a szomszédos Vitányvár délceg kapitányának, Héderváry Imrének a szerelméről szól. A várkisasszonyt apja, Ujlaki Miklós, a Mátyás király hatalmával dacoló főúr egy német grófhoz akarta hozzáadni. Klára Vitány várába szökött a szerelméhez, Imréhez. A vár körül ma is fellelhető várárkok segítettek abban, hogy az erődítmény ellenállhasson annak az ostromnak, amelyet Ujlaki Miklós indított a lányáért. Nem tudott bejutni, de egy áruló felfedte azt a titkos folyosót, amely közvetlenül a várkapitány szobájába vezetett. A bősz apa dühében az ifjút leütötte, lányát pedig magával hurcolta, és szörnyű büntetésként élve befalaztatta vára pincéjébe. A jószívű szolgák egy titokban meghagyott résen keresztül élelemmel és meleg holmival látták el a lányt, törődésükkel segítve szeretett úrnőjük életben maradását. Ők hozták a hírt arról is, hogy Héderváry Imre felgyógyult, és az igazságos Mátyás király támogatásával menyasszonya kiszabadítására készül. Ujlaki Miklósnak, kegyetlen tette következményeként magával a királlyal kellett szembenéznie. A „saját vérét pusztító keselyű”, a fékezhetetlen és gőgös gerencséri várúr erre már megtört, és a király színe előtt elismerte, hogy minden vagyonát odaadná lánya egyetlen mosolyáért. Ekkor előlépett Klára és Imre. A történet apa és lánya kibékülésével és a fiatal pár egybekelésével, illetve Mátyás király és Ujlaki Miklós békekötésével zárult.

52. rész: Komárom-Esztergom megye - Udvarhely falu és a Gerencséri várrom

1410-ben Luxemburgi Zsigmond király Gerencsérvárat, más vértesi várakhoz hasonlóan Hohenzollern Frigyes brandenburgi őrgrófnak zálogosította el. Rövidesen azonban, még 1424 előtt, a vértesi várak Rozgonyi István, Pozsony megye főispánja kezébe kerültek. 1439 októberében meghalt Habsburg Albert király. Felesége, Luxemburgi Erzsébet, Zsigmond király lánya ekkor már várandós volt, majd 1440 februárjában megszületett a későbbi V. Utószülött László király. A magyar rendek 1440 elején III. Ulászló lengyel királyt meghívták a trónra. A korona őrzési helyén, Visegrádon tartózkodó özvegy Luxemburgi Erzsébet magyar királyné azonban ekkor már a közelmúltban elhunyt Albert gyermekének akarta a trónt biztosítani, ezért bizalmasát, Kottaner Jánosnét megbízta a korona ellopásával. A komorna csellel kicsempészte a koronát, és Erzsébet királynéval Komáromba távozott, ahol 1440. február 22-én megszületett a későbbi V. László magyar király. Komáromból elindulva az első éjszakát Tatán töltötték, majd Gerencsérre érkeztek. Kottanerné visszaemlékezésében kiemelte, hogy itt a szép vadászlakban nagyon rideg szállásuk volt, ennivalót is keveset találtak.

1887-ben Rómer Flóris vázlatot készített a várról, majd Nácz József foglalkozott a történetével. Nácz leírása szerint a fal vastagsága 2,2 méter, de a déli oldalon 4 méter. Valószínűleg a déli falban vezetett fel az emeletre az a lépcső, melyet emeletenként le lehetett zárni. A torony délkeleti sarkában 1,5 méter széles ajtónyílást említ, de még ablakokat is látott, amelyek nem azonos nagyságúak és félkörívesek voltak. Csernó Géza 1897-ben elkészítette a legkorábbi hiteles felmérést a várról, melyen mára elpusztult részleteket is megörökített. 2008-ban végezték az első régészeti feltárásokat, azóta edények töredékei, fejszék, sarkantyúk, díszített kések, pénzérmék kerültek elő, és több díszes kialakítású, gótikus kályhaszemet is találtak. A turistaútvonal mellett fekvő vár ritkasága, hogy egyben maradt az épületek alapja. Az erdőt leszámítva olyan a környezet, ahogyan a XVI. században elhagyták. A feltárások célja, hogy bemutathatóvá tegyék a vár falait, mondta László János, a Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Igazgatóságának régészeti referense 2012-ben. A vár körüli faluból mára nem maradt semmi.