
Történetünk 1243-ban kezdődik, Bedege faluban. Ekkor még csak egy Bedegéről hallunk, ami a jelenlegi kutatási helyszínünk. Később ez lett Egyházasbedege, a mai Homokbödöge mellett.
A Dr. Péterváry Tamás által vezetett Pápai Múltkutatók terepbejárásán előkerült több érdekes és értékes tárgy mellett egy nagyobb jelentőségű tárgy. Egy egyházi pecsételő, amelyet Bálint Róbert talált meg. További azonosítás és kutatás során megállapítást nyert, hogy ez a pecsételő Smaragd kalocsai érsek pecsételője, ami további kérdéseket vetett fel.
Mivel az itt élő Scemeyn ötvösmester királynéi aranyműves volt, és korszakban azonos időben éltek, így ezen a vonalon indultunk el.
A falu földesura ekkoriban Laszkarisz Mária királyné. Ebben az évben Béla király az őt szolgáló, és Bedege faluban lakó Scemeyn nevű királynéi aranyművest kora ifjúságától teljesített szolgálataiért, és a tatárjárás alatt megmutatott hűségéért kiemeli a falusi nemzetségéből, és őt, testvérét Andronikuszt, valamint Kocs és Kasza nevű unokatestvéreit aranypecsétes oklevélben a nemesek rendjébe iktatja. A király ekkor úgy rendelkezik, hogy Scemeyn a királyi udvarba megfordulhat, illetve oda beköltözhet.
1244-ben Scemeyn, mint királynéi kamaraispán szerepel okleveleinkben. Benedek alországbíró ekkor említi, hogy Scemeyn Mária királynétól egy Boyon nevű földet kapott, és a határosok és szomszédok ellentmondása nélkül birtokolhatta, és amely azelőtt a királynéi népeké volt. Scemeyn az oklevél szerint ekkor a királyné kamaragrófja volt.
Laszkarisz Mária királyné
1245-ben újabb földrészeket szerzett Scemeyn Sártiványvecse nembeli poroszlói Gyulától, és Vincencius nyitrai főesperestől, valamint annak testvérétől, Gunceltől. Ezen adásvétel kapcsán tudjuk Scemeynről, hogy esztergomi polgár, vagyis ekkor már biztosan a királyi udvarban volt.
Nem tudjuk, ezt követően mi történik Scemeyn ötvös mesterrel, de minden bizonnyal tovább élte kiváló életét az udvarban. Ezen idő alatt többször haza is utazhatott.
Ekkori időkben viszont már megjelenhetett a királyi udvarban Smaragdus is, mivel apja 1205 és 1222 között a királyi udvar bírója. Smaragdus (III. Smaragd) 1244-ben egyházi pályára lép, és 1244-től hantai prépost. Ezekben az években már szinte biztosra vehető, hogy találkoztak egymással, és ismerték egymást. Baráti, és üzleti kapcsolat is kialakulhatott közöttük.
1254-ben Rómában járt, hogy Béla herceg nevében házassági szerződést kössön. Smaragd 1255 - 1258 években már Béla király alkancellárja, és fehérvári prépost. Az ő hivatali ideje alatt véglegesül az a formai változás, hogy nem a kancellár, hanem helyettesének, az ügyek tényleges intézőjének a neve jelenik meg az okleveleinken. 1257-ben kalocsai érsekké választják, amit 1259-ben erősített meg a pápa. E minőségében békítőként lép fel IV. Béla király és István herceg közti viszályokban. A herceg híveként 1262-től 1264-ig István ifjabb király kancellárja.
Halálát rejtélyes körülmények között lelte 1265 júliusában, az 1270 körül keletkezett Osztrák Ritmusos Krónika tudósítása szerint szolgái kezétől esett el.
III. Smaragd és Scemeyn bedegei aranyműves kapcsolata gyakorlatilag egyértelmű, és ezen kapcsolat alapján kerülhetett Smaragd kettétört pecsétje a kutatásunkban szereplő, és ekkor még Bedege falu területére. Magát, az érseki pecsételőt, mint ötvös, Scemeyn is elkészíthette Smaragd számára.
Smaragd kalocsai érsek pecsételője
és nyomata
(Bálint Róbert találata, 2020)
Béla király oklevelének részlete 1243-ból, Scemeyn mester nevével
Források: Árpád-kori okmánytár, Osztrák ritmusos krónika, Balázs Gergő: A Smaragd nemzetség története
MC-BUBU 2021. Kaszás Zsolt: A bedegei Scemeyn mester és Zsámbéki Smaragd kalocsai érsek kapcsolata - 2021. Egyházasbedege, Homokbödöge
Írta és összeállította: Kaszás Zsolt