49. Hajdú-Bihar megye - Fancsika falu és a Fancsikai templomrom

49. rész: Hajdú-Bihar megye - Fancsika falu és a Fancsikai templomrom

A falu neve személynévi eredetű, mely a Foncs-Fancs személynévből eredeztethető. A XII. század végére megtelepedett, és temploma még 1170 előtt épült román stílusban. Első okleveles említésekor, 1273-ban a Heves vármegyében levő poroszlai monostor földje, amely ekkor a Sártványvecse nemzetség Bajoni ágáé. A váradi püspök ekkor a falu tizedét átengedte a káptalannak.

Az 1332-1337 közötti pápai tizedjegyzékekben nem szerepel, de ennek ellenére népes, egyházas hely. Szalóksámson 1347. évi határjárásánál Fancsikát, mint szomszédos falut írják le, 1352-ben és 1363-ban Bánk és Pac között fekvőnek mondják.

A XIV. és XV. században még az ősi Bajoniak a földesurai. 1461-ben Szepesě László alkormányzó hét fia megosztozott az ősi birtokokon, Fancsika falut ekkor még nem találjuk ezek között, azonban a Szepesi rokonság között 1495-ben per folyt a fancsikaě részek birtokjoga miatt. Ekkor a Szepesi család tagjai Fancsikán is részbirtokokat szereztek.

Budán 1489 június 23-án Orbán egri püspök és királyi kincstárnok, mint a nádor előtt folytatni szokott perekre nézve kinevezett helytartó, megparancsolja a leleszi konventnek, hogy tartson vizsgálatot Pallagi Antalné, Zeleméri Mártha és Árthánházi Pál parancsára, mely szerint Zeleméri Mihály Pallagi Antalné majorosát a földjének szántásából kiverte, Perkecli András pedig Árthánházi Pálnak Perked nevü szabolcsmegyei birtokából egy telket erőszakosan elfoglalt. A per érintette Fancsika birtokot.

1499 márc. 13-án a váradi káptalan bizonyítja, hogy Szánthói Párthás Imre Fancsika biharmegyei községben levő ama birtokrészét, amelyet Czibakházi Szaniszlótól és Ugrai Mezögydni Gergelytől kiváltott, Solymossi Lászlónak 40 arany forintért elzálogosította.

Az 1550-es években Fancsikán még több mint kétszáz lélek élt, 1552-ben 14 jobbágytelkét és 5 zsellér lakosát írták össze. Ebben az évben papját is említik, és ekkori földesura Bajoni Ferenc, de egy-két jobbágyportája a Halmossy és Olgyai családnak is volt. A Szepesiek ekkor már nem szerepelnek a birtokosok között. A török feltehetően 1574-ben pusztította el, és 1576-ban már pusztabirtokként írják le. A terület 1576-tól fokozatosan Debrecen tulajdonába kerül, amikor a város zálogba vett Lukács ispántól egy kaszálót, a Szepesi családból leányágon leszármazott Szilágyságiné Pribék Évától egy rétet, és a Középerdő egy részét. E két utóbbit 1577-ben örökáron meg is vette.

A Szepesieknek a XVI. században még voltak birtokai Fancsikán, mert 1607-ben Szepesi Kata dédunokája, Becski László örökségét vették a debreceniek zálogba. Visszabocsátás után 1659-ben Becski Györgytől és Melith Györgyné Becski Zsuzsannától újra zálogolták. Az Olgyai család részbirtokát 1610-ben és 1634-ben örökágon vásárolta meg a város. A Bajoniaknak a család kihalása után Losonczi Bánffy Gábor kezére jutott fancsikai részeit 1671-ben vették zálogba a debreceniek, majd a család magvaszakadtával a királyi kincstártól zálogolták. A Szepesi részek örököseivel szemben a város a XVIII. század végén a zálogkiváltó pereket megnyerte. 1854 után a fancsikai Erdőspuszta a polgárság tulajdonába került.

A templomrom helye a Diószegi-Panoráma út kereszteződéséhez közel, az úgynevezett Templomhegyen van. Alapjainak egy része még most is a földben rejtőzik. A település helyét és kiterjedését Módy György ásatással bizonyította, miszerint az Árpád-kori falu temploma, temetője és belső telkei a Diószegi úttól délre a nagykiterjedésű homokdombon helyezkedtek el. Módy György több munkájában tette közzé erdőspusztai ásatásainak és levéltári kutatásainak eredményeit. Fancsika falu helyét Zoltai Lajos és Balogh István is kutatta, de teljes bizonyossággal Módy György régész-történész pontosította.