Föveny falu és a Fövenypusztai templomrom avagy Gorsium-Herculia
További, érdekes videóért iratkozz fel a folyamatosan frissülő Youtube csatornámra. Köszönöm szépen!
Az oklevéladó szerint a döntést elhalasztották, és dönteni fog, amikor a felek megjelennek előtte, és a jelen oklevelet visszaviszik. Valószínű, hogy a Fehérvár közeli fövenyi keltezésű oklevél összefügghet az 1314. augusztus végén Fehérvárott tartott országgyűléssel, amelyen az ország több, Károllyal szembenálló bárója is részt vett, és Kőszegi András aug. 11-én utasította a zalavári konventet, hogy egy előtte folyó pernél az országos gyűlésre idézzék színe elé a feleket, ahol személyesen jelen lesz. Bár András ezt az oklevelet még sárvári székhelyén keltezte, a kiadója lehet olyan bíró, aki már az országgyűlésre készülve augusztus elején Fövenyen tartózkodott.

Kvuagovrsi Miklós fia György panasszal fordult Chaaki István fia György és Marchali István fia Dénes mesterekhez, Fejér megye ispánjaihoz, mely szerint a fehérvári káptalan azt a vámhidat, amely Szent István idejétől kezdve Fuen nevű birtokán, a Saarvyzy folyón van, 1399 június. 24. körül szétszedette, Bathyani birtokára átvitette, és noha ott ilyen híd soha nem volt, felállíttatta a saját Bathyani vámjának sérelmére. Ezután a káptalan megbízásából Walkoi András mester fehérvári kanonok 1399 dec. 24-én a Fuen, Sopponya, Langh és Kalaz nevű káptalani birtokokon lakó népekkel és jobbágyokkal fegyveresen Bathyan birtokára rontottak, és az ő és jobbágyai nyáját Fuen-be hajtotta, amikor pedig itt jobbágyai nyájuk visszakövetelése végett felkeresték, közülük többet kegyetlenül megvert, másokat halálosan megsebesített, és Mátyás nevű jobbágyát sajátkezűleg megölte.

41. rész: Fejér megye - Föveny falu és a Fövenypusztai templomrom, avagy Gorsium-Herculia

Az Árpád-kori Föveny falu a Táchoz tartozó Gorsium-Herculia régészeti park területén található. Története a rómaiak előtti időkben kezdődik, ekkor a terület a kelta civitas Eraviscorum-hoz tartozott. A temetők tanúsága szerint a területen a XVI. századig folyamatosan laktak. A mocsarakkal védett területen a középkor idején több fehérvári országgyűlést tartottak.

Az I. század közepén az Aldunáról idevezényelt Scubulorum nevű légió a Sopianae-Aquincum és Sopianae-Brigetio utak keresztezésében árokkal és palánkfallal körülvett katonai tábort épített, és a körülbelül 500 fős lovascsapat feladata a sárvízi átkelő és az ide befutó útvonalak védelme volt. A dunai limes kiépítése után a csapatot elvezényelték, és a tábor felszámolása után 103-tól új várost kezdtek kiépíteni. Traianus császár Gorsiumot jelölte ki a 103 körül megszervezett Pannonia Inferior provincia tartománygyűlésének székhelyéül. A városi rangot Hadrianus 124-es pannóniai szemleútján kapta. A szent kerületen belül hatalmas csarnokokat emeltek a tartománygyűlés és császárkultusz ceremóniáinak megrendezésére, valamint épült egy 20.000 fő befogadóképességű amfiteátrum is. 167-180 között a szarmaták felgyújtották a várost. Ezt követően helyreállították a császárkultusz épületeit és a tartománygyűlés csarnokát. Az afrikai származású felső-pannóniai helytartóból lett császár, Septimius Severus 202-es pannóniai látogatása alkalmából, az uralkodó költségén építették újjá az istenné vált császárok templomát. A vályogból épült házak nagyobb részét is ekkor építették át kőből. 204-ben szarmata-roxolán támadás érte a várost, és a Pannóniát sújtó fosztogatás során Gorsiumot a földdel tették egyenlővé. Ezt követően az egész birodalomra kiterjedő válság három évtizedre elhúzta a helyreállítás megkezdését. A III. század végén újjáépült a város. Diocletianus utasítására a szent kerület romjait elbontották, és új építkezésbe fogtak. A fallal körülvett város továbbra is a provincia kiemelt települése maradt, de új nevet kapott, és Diocletianus császár társuralkodójáról, Maximinus Herculius-ról Herculiának nevezték el. A négy részre osztott Pannónia Valéria provinciájának helytartója Aquincumból a 290-es években áttette székhelyét Herculiába. A helytartói rezidenciának palotát emeltek, vele szemben pedig a testőrségi laktanya kapott helyet. A kereszténység térhódításával ókeresztény bazilikát alapítottak. A IV. század végén a megromlott közbiztonság a falakon kívül élőket lakóhelyük elhagyására késztette, és a városon belül összezsúfolódott lakosság egyre igénytelenebb épületeket emelt.
1289. május 26-án László király a Rákos mezején, a lázadás leverése után Fehérvár közelébe, Fövenyre hirdetett országgyűlést, amit 1289. június utolsó napjaiban megtartottak, és amelyen az ország egyházi és világi nagyjai, nemesei tömegesen vettek részt. A fövenyi országgyűlésen a rendek a királyi hatalom teljes birtokosának elismerték Lászlót, és Ő, hogy őszinte kibékülésének bizonyságát adja, a rendek közbenjárására az országgyűlés színe előtt visszaadta Lodomér esztergomi érseknek a szepesi királyi vám tized részét, amely az érseket illette, de amelyet attól kineveztetése óta tíz esztendőn át megtagadott. Kiengesztelődött Lászlóval neje, Izabella is, aki a Fövenyen, 1289-ben Keresztelő Szent János napja, június 24-e körül tartott országgyűlés után, férje László király úr és az ország főpapjainak és nemeseinek tanácsából személyesen járta be Somogyot és Tolnát, és foglaltatta vissza a bitorolt királynéi jószágokat. Abban a levelében, melyben a veszprémi káptalan részére 1283-ban kelt adománylevelét is megerősítette, leírja a történteket. Az országgyűlés során IV. László megesküdött, hogy kormányában gyökeres rendszerváltozást vezet be. A fövenyi országgyűlés a királynéi és a királyi javak, jövedelmek, és minden törvénytelenül elfoglalt jószágok visszaadására is törvényt alkotott. Az országgyűlés után néhány hónappal újult erővel tört ki a fölkelés, és a küzdelem annál elkeseredettebben folyt. A László vesztére törő oligarchák ürügyet találtak arra, hogy a király az ország jogainak védelmére letett esküjét megszegte, és a nemzet szabadságának elnyomására külföldi hatalommal szövetkezett. Tette ezt azért, hogy magán bosszújának eleget tehessen, és egykedvűen nézi, hogy egy idegen uralkodó az ország területi épségének megsértésével egész vidékeket szakasztott el a szent koronától.

1315. aug. 06-án Fövenyen kelt oklevél szerint András fia László a maga és fivére, Dénes nevében Szent Jakabot, júl. 25-ét követő hétfőtől kezdve 8 napon át várakozott a vasvári káptalan oklevele értelmében az oklevéladó színe előtt Benedek özvegye és Mákfa lakosai ellenében, akik nem jöttek és nem is küldtek senkit.
Tác-Gorsium-Herculia-Föveny
Az elhagyott házak helyén temetők létesültek. A város a régi méretének töredékére zsugorodott Ekkor valószínűleg püspöki székhely is volt. Valéria provincia területét a rómaiak 430-ban átengedték a hunoknak, de továbbra is lakott maradt, mert a honfoglaló magyarok helyben lakó keresztény népességet találtak. A leletek szerint itt nem is telepedett le nagyobb magyar népesség. Árpád és István a forgalmas utaktól néhány kilométerre alapították meg székvárosukat, Fehérvárt. A Gorsiumi település helyén négy-öt kisebb község jött létre, és a legjelentősebb falu a XI. századtól Föveny lett, ami ekkor még Királyi tulajdon. Később Szent István király a birtokot a Fejérvári káptalannak adományozta. Szt. István korára tehető egy révhely alapítása is a Sárvíz folyón, melynek mindkét oldalán kialakult településmag ezt követően együttesen jelentette Fövenyt. Szent István király fontosnak tartotta a székesegyház és a falu közvetlen kapcsolatát, ezért egy utat hoztak létre a kettő között, majd évszázadokon át a római romokat és megmaradt épületeket kőbányának használták. Innen szállították a követ a királyi és egyházi építkezésekhez, Fehérvárra. Fövenyen épült fel a római épületek köveiből, és azok alapjaira a fövenyi templom is.
Tác-Gorsium-Herculia-Föveny
A káptalan Fuen és a panaszos Bathyan nevű birtokán eskü alatt ki kellett hallgatni a szomszédos nemeseket, hogy emlékezetük szerint volt-e valaha vámszedő híd ott, ahol most a káptalan azt felállította, és ha a káptalan azt jogtalanul állította fel, azt le kell rombolni, a hatalmaskodásokról pedig jelentést kell tenni.

Márc. 23-án Kvuagovrsi Miklós fia György mester, amikor Budán a prelátusokkal és bárókkal együtt volt, bemutatta az 1400 jan. 5-én kelt oklevelét, és kérte a jelenlevő Chaaki István fia György és Marchali István fia Dénes mesterek, Visegrád várnagyjai és többek között Fejér megye ispánjai kihallgatását, akik jelentették, hogy más királyi megbízások miatt személyesen nem tudtak eljárni, ezért Abeeli Jakab nevű familiárisuk 1400 ápr. 2-án Bathyan és Fuen birtokokon a szomszédokat eskü alatt kihallgatta. Fanchyi Máté fia Balázs szolgabíró és Bichkele vicinusok a panaszt helytállónak mondották, a híd felállításáról maga is meggyőződött, azt azonban helyén hagyta. Személyesen vagy megbízottjainak a budai káptalan kiküldöttjének jelenlétében Fuen és Bathyan birtokokon újból, eskü alatt ki kellett hallgatni a szomszédos nemeseket arra, hogy volt-e valaha híd ott, ahol a káptalan azt felállította, és ha a káptalan jogtalanul, a panaszos vámjának sérelmére állította fel, romboltassa azt le.

A budai káptalan 1401 márc. 24-én kelt parancsára megbízottja és Kowari Pál mester, Bubek Detre nádor ítélőmestere Fuen és Bathyan birtokokon a nemesekkel együtt megállapították, hogy a fehérvári káptalan hidat emelt a Bathyan-i vám sérelmére, azonban még mielőtt odaértek volna, a két helyen emelt gátat le is romboltatta. Ennélfogva elrendelték, hogy Bathyani régi szokás szerint úgy szedje a vámot, mint a korábbi birtokosok tették, és a káptalan tartózkodjék a változtatásoktól, azt pedig megtiltották, hogy a lovasok és a kocsik, amelyhez a káptalan az új utat csináltatta, átjárjanak. Fuen 1484-ben még a Fejhérvári káptalané volt, és 1499-ben Föveny plébánosa és tisztje egy Fejérvári kanonok.

1519.01.25-én A fehérvári Szent István király-egyház ispotályos jeruzsálemi Johannita rend kereszteseinek konventje oklevelében arról olvashatunk, hogy Gywrkowcz-i Challowyth Pál feleségének, Jusztina asszonynak kérésére kiküldték Mezewkewesdi Gergely és Bykadi Gál kereszteseket, akik Pál és Jusztina Bathyan birtokán levő házától visszatérve az előttük önként és szabadon tett bevallásról jelentést tettek. Bevallása szerint Jusztina asszony megállapodott Gywlai János feleségével, Zsófia asszonnyal az őket azonos jogon illető Fewen és más birtokokon levő részeik felosztásában.

Föveny a XVI. századi török háborúk során néptelenedett el, és végleg elpusztult. A XVIII., XIX. században már elhagyatott terület, és a Zichy-grófok uradalmához tartozott, akik szintén kőbányaként hasznosították a romokat.
Források:

Árpád-kori, Anjou okmánytárak, Zsigmondkori oklevéltár
Pesty Frigyes helységnévtára, Fejér megye.
Erdős Ferenc – Fülöp Gyula – Szakály Ferenc: Polgárdi története
Helyszíni információk
MCBUBU 2021.04.05. - Elpusztult Árpád-kori falvaink - Föveny falu v.1.4
Még több és érdekes videóért iratkozz fel a Youtube csatornámra.
Köszönöm szépen!
Tác-Gorsium-Herculia-Föveny