Kerekikál és a Kerekikáli templomrom körzete
További, érdekes videóért iratkozz fel a folyamatosan frissülő Youtube csatornámra. Köszönöm szépen!
20. rész: Veszprém megye - Kerekikál falu és a Kerekikáli templomrom

A későbronz-koravaskori földsánccal körülvett földvár tövében áll az igen jó állapotban lévő templomrom. A terület a honfoglaló Kál-Horka szálláshelye lehetett, valószínű, hogy a Horka nemzetségbe tartozó Bulcsú vezér is innen indult kalandozó-portyázó hadjárataira.

Konsztantinosz bizánci császár 950-es években írt művében, valamint XIII. és XIV. századi magyar krónikákban egyaránt találunk utalásokat Kál horka ill. fia, Bulcsú személyére, ezért feltételezhető, hogy Kál horka az Augsburgnál 955-ben vereséget szenvedett Bulcsú (Vérbulcsú) vezér apja vagy nagyapja volt. VII. Konsztantinosz császár leírásából azt is megtudhatjuk, hogy Bulcsu, a Horka Kálinak a fia, és hogy a Káli tulajdonnév, a Horka meg méltóság, valamint a „Jila is, amely nagyobb a horkánál". Ezt követően a türköknél - akkoriban így is nevezték a magyarokat - fennálló uralkodói rangsorról ekként ír: „Első feje az Árpád nemzetségből sorban következő fejedelem, és van két másik is, a Jila és a Horka, akik bírói tisztséget viselnek".

Géza fejedelem németbarát politikája miatt a Káli-medence környékén élő Vérbulcsú nemzetséggel megromlott a viszo­nya. Ezt tetézendő, az addigi trónutódlási renddel szakító Géza fejedelem 997-es halálát követően, a jogos utódot, Koppány herceget félreállítva, saját fiát, Vajkot tette meg utódjául.
1339-ben I. Károly király átírja a fehérvári káptalannak arról szóló jelentését, hogy szomszédaik és határosaik, valamint Zala megye más nemes és nem nemes állapotú emberei a Szentbenedek-Kaal-i Sebestyén fia Miklósról, Simon fia Péterről, Sandur fia Salamonról, Tama fia Mátyásról és Domokos fia Miklósról, továbbá a Kereky-i Wkus Tamásról, Benedek fia Csépánról, Jakab fia Miklósról,, Péter fia Lőrincről és Árpa fia Mátyásról, végül pedig Benchfia Mikolaról és Scenthbenedukfalua-i, Kereky-i és Theutheus-i rokonaikról azt vallották, hogy emberemlékezetet meghaladó idő óta nemesek, és az említett birtokokon lévő birtokrészeiket a valódi nemesek jogán birtokolják.

1341. április 15-én I. Károly uralkodó valamennyi Kál-völgyi birtokát, így Köveskáli, Szentbékkállai és Mindszentkállai boradó kondicionáriusait és udvarnokait adta cserébe a veszprémi káptalannak és a püspöknek Tátika vára és tartozékai fejében. A fehérvári káptalan által 1341. május 3-án kiállított jelentés szerint azonban a Kál-völgyi iktatás nem sikerült, mivel az előbbi három falu mellett a Kerekikáli és Töttöskáli népek is nemeseknek, illetve királyi jobbágyoknak vallották magukat, továbbá voltak, akik egyenesen nemesítésről szóló oklevelet tudtak bemutatni: A korábban már említett, 1341-ből származó oklevélátírások feltehetően ebben az összefüggésben, a veszprémi káptalan kezdeményezésére a Kál-völgyi falvak lakosainak uralkodói joghatóság alól egyházi függőségbe kerülésük idején keletkezhettek, igazolván a kanonokok korábbi jogait a területhez. A Szentbékkállai, feltehetően püspöki birtokrészen élők státuspere tovább folytatódott 1346-ban, amikor többen is országos nemesnek vallották magukat, így próbálván kihátrálni a számukra kedvezőtlen fejlemények, vagyis az egyházi függőségbe kerülés alól. 1382-ben végül a püspök végrendeletben nyert adományt Szentbékkállára.
1346. márc. 17.-én Pál országbíró jelenti a fehérvári káptalannak, hogy 1341. ápr. 22-én, amikor Péter fia Tamás mester liptói ispán Taudeuka váráért a veszprémi püspökségnek cserébe adott Kaal-völgyi királyi és királynéi birtokokat, és a rajtuk élő királyi és királynéi népeket boradó conditionariusokat és udvarnokokat, köztük a Szentbenedek-Kaal-i, Kereky-i,  Scenbenedukfalua-i, Kereky-i és Theutheus-i rokonaikat, királyi és királynéi conditionariusi jogcímen visszafoglalta, nevezettek kijelentették, hogy okleveleik tanúsága szerint országos nemesek, és földjeiket is emberemlékezetet meghaladó idő óta nemesi jogon birtokolják.
Kerekikáli templomrom
Egyes vélemények szerint a lázadó Koppány is a Kál-Vérbulcsú nemzetséghez tartozott, és ennek következtében a hatalomért vívott harcában alulmaradt nemzetség szál­lásbirtokait Szent István király elkobozta és saját királyi, királynéi birtokaihoz csatolta. Ezt követően a területen királyi jobbágyok éltek.

Kerekikál falu első okleveles említése Kerekykaal írásmóddal 1292-ből maradt ránk. Nevének egyik tagja, a Kál, minden bizonnyal a Kál nemzetségtől eredeztethető. A Kereki vagy a középkorban erdő jelentéssel is bíró kerek szavunkból ered, vagy egyszerűen csak a kerek kis vulkáni kúpot írja le, amelyen a falucska állt. A falu temploma a XIII. században épült. Zömében birtoklástörténeti és egyházi dokumentumokra támaszkodva elmondható, hogy 1296-ban III. András király a veszprémi püspökségnek adományozta Kerekikál birtokot. A rovásadó összeírásokból az is kiderül, hogy a falut nagyrészt egyházi nemesek (praeqlialistak) lakták, feladatuk a veszprémi püspök birtokainak katonai védelme volt, melynek fejében birtokhoz, és országosan nem, csupán helyben érvényes nemesi ranghoz jutottak. Később a kapornaki apátságnak is voltak itt földjei. A püspökség összeírása szerint a település papja 1333 - 1334 években Balázs.
Kerekikáli templomrom
Sorozatos perhalasztás után az ügy 1346. márc. 8-án került tárgyalásra. Az alperesek 3 oklevelet nyújtottak be: I. Károly király 1339-i átírásában a fehérvári káptalan jelentése arról, hogy Gerolth fiait, Phyntat, Miklóst és Ferencet, továbbá János fia Tamást és Chuda fiait, Hench-et és Jánost Szentbenedek-Kaal-i birtokrészükbe ellentmondás nélkül beiktatták, majd szintén I. Károly király 1339-i átírásában a fehérvári káptalan arról szóló jelentését, hogy a Szentbenedek-Kaal-i Sebestyén fia Miklós fia Péter, Sandur fia Salamon, Tama fia Mátyás és Domonkos fia Miklós, továbbá a Kereky-i Wkus Tamás, Benedek fia Csépán, Jakab fia Miklós, Péter fia Lőrinc és Árpa fia Mátyás, végül pedig Bench fia Mykola s Scenthbenedukfalua-i, Kereky-i és Theutheus-i rokonaik országos nemesek.

Mivel ezek az oklevelek I. Károly királynak megerősítés nélkül való átírásai csupán, s az inquisitiónál a királyi procurator nem volt jelen, az országbíró a királyi és királynéi conditionariusi jogon visszafoglalt alperesek nemességének köztanúvallatással újból való kivizsgálását, s földjeiknek, mivel füvönosztásos elosztás szerint birtokolják őket, az elhatárolását és terjedelmüknek a megállapítását rendeli el, a jelentést jún. 11-ére kérve.

1511-ben az éneklőkanonoki javadalomra vonatkozó vizsgálat folytatását rendelte el Nágocsi Gáspár kántorkanonok kérésére Beriszló Péter, a veszprémi püspökség helynökkormányzója, 1512-től a veszprémi egyházmegye püspöke. A Sóstókálnál is említett tanúmeghallgatási jegyzőkönyv szerint a veszprémi kántort Kerekikálon is megillette a tizedek negyedének a fele, vagyis a tizednegyedből a plébánosi fél-tizednegyed mellett a kanonokoknak járó fele rész egésze.

1548-ban a török fölégeti a környéket, mely a pusztulását okozta a falunak és a templomnak. Ugyan lakossága a vész elmúltával rövid időre visszatelepül, de 1595-től teljesen lakatlanná válik. Később nem települt újjá.

Az 1800-as évek során a templom maradványait vincellérházzá alakították át, de a II. világháborútól ismét elhagyott. A templom szentélye a hajóval egy szélességű, keletelt, egyenes szentélyzáródású. Valószínűleg a Déli oldalon lehetett a bejárata. Északi és Nyugati fala jó állapotban áll. Nyugati oldalán kegyúri karzat volt.
Források:

Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei
Koppány Tibor: A Balaton-Felvidék románkori templomai
Anjou okmánytár
MCBUBU 2021.02.28. - Elpusztult Árpád-kori falvaink - Kerekikál falu  v.1.3
Még több és érdekes videóért iratkozz fel a Youtube csatornámra.
Köszönöm szépen!