Kerekikál és a Kerekikáli templomrom körzete
További, érdekes videóért iratkozz fel a folyamatosan frissülő Youtube csatornámra. Köszönöm szépen!
Géza fejedelem németbarát politikája miatt a Káli-medence környékén élő Vérbulcsú nemzetséggel megromlott a viszo­nya. Ezt tetézendő, az addigi trónutódlási renddel szakító Géza fejedelem 997-es halálát követően, a jogos utódot, Koppány herceget félreállítva, saját fiát, Vajkot tette meg utódjául. Egyes vélemények szerint a lázadó Koppány is a Kál-Vérbulcsú nemzetséghez tartozott, és ennek következtében a hatalomért vívott harcában alulmaradt nemzetség szál­lásbirtokait Szent István király elkobozta és saját királyi, királynéi birtokaihoz csatolta. Ezt követően a területen királyi jobbágyok éltek.

Kerekikál falu első okleveles említése Kerekykaal írásmóddal 1292-ből maradt ránk. Nevének egyik tagja, a Kál, minden bizonnyal a Kál nemzetségtől eredeztethető. A Kereki vagy a középkorban erdő jelentéssel is bíró kerek szavunkból ered, vagy egyszerűen csak a kerek kis vulkáni kúpot írja le, amelyen a falucska állt. A falu temploma a XIII. században épült. Zömében birtoklástörténeti és egyházi dokumentumokra támaszkodva elmondható, hogy 1296-ban III. András király a veszprémi püspökségnek adományozta Kerekikál birtokot. A rovásadó összeírásokból az is kiderül, hogy a falut nagyrészt egyházi nemesek (praeqlialistak) lakták, feladatuk a veszprémi püspök birtokainak katonai védelme volt, melynek fejében birtokhoz, és országosan nem, csupán helyben érvényes nemesi ranghoz jutottak. Később a kapornaki apátságnak is voltak itt földjei. A püspökség összeírása szerint a település papja 1333 - 1334 években Balázs.
20. rész: Veszprém megye - Kerekikál falu és a Kerekikáli templomrom

A későbronz-koravaskori földsánccal körülvett földvár tövében áll az igen jó állapotban lévő templomrom. A terület a honfoglaló Kál-Horka szálláshelye lehetett, valószínű, hogy a Horka nemzetségbe tartozó Bulcsú vezér is innen indult kalandozó-portyázó hadjárataira.

Konsztantinosz bizánci császár 950-es években írt művében, valamint XIII. és XIV. századi magyar krónikákban egyaránt találunk utalásokat Kál horka ill. fia, Bulcsú személyére, ezért feltételezhető, hogy Kál horka az Augsburgnál 955-ben vereséget szenvedett Bulcsú (Vérbulcsú) vezér apja vagy nagyapja volt. VII. Konsztantinosz császár leírásából azt is megtudhatjuk, hogy Bulcsu, a Horka Kálinak a fia, és hogy a Káli tulajdonnév, a Horka meg méltóság, valamint a „Jila is, amely nagyobb a horkánál". Ezt követően a türköknél - akkoriban így is nevezték a magyarokat - fennálló uralkodói rangsorról ekként ír: „Első feje az Árpád nemzetségből sorban következő fejedelem, és van két másik is, a Jila és a Horka, akik bírói tisztséget viselnek".
1339-ben I. Károly király átírja a fehérvári káptalannak arról szóló jelentését, hogy szomszédaik és határosaik, valamint Zala megye más nemes és nem nemes állapotú emberei a Szentbenedek-Kaal-i Sebestyén fia Miklósról, Simon fia Péterről, Sandur fia Salamonról, Tama fia Mátyásról és Domokos fia Miklósról, továbbá a Kereky-i Wkus Tamásról, Benedek fia Csépánról, Jakab fia Miklósról,, Péter fia Lőrincről és Árpa fia Mátyásról, végül pedig Benchfia Mikolaról és Scenthbenedukfalua-i, Kereky-i és Theutheus-i rokonaikról azt vallották, hogy emberemlékezetet meghaladó idő óta nemesek, és az említett birtokokon lévő birtokrészeiket a valódi nemesek jogán birtokolják.

1341. április 15-én I. Károly uralkodó valamennyi Kál-völgyi birtokát, így Köveskáli, Szentbékkállai és Mindszentkállai boradó kondicionáriusait és udvarnokait adta cserébe a veszprémi káptalannak és a püspöknek Tátika vára és tartozékai fejében. A fehérvári káptalan által 1341. május 3-án kiállított jelentés szerint azonban a Kál-völgyi iktatás nem sikerült, mivel az előbbi három falu mellett a Kerekikáli és Töttöskáli népek is nemeseknek, illetve királyi jobbágyoknak vallották magukat, továbbá voltak, akik egyenesen nemesítésről szóló oklevelet tudtak bemutatni: A korábban már említett, 1341-ből származó oklevélátírások feltehetően ebben az összefüggésben, a veszprémi káptalan kezdeményezésére a Kál-völgyi falvak lakosainak uralkodói joghatóság alól egyházi függőségbe kerülésük idején keletkezhettek, igazolván a kanonokok korábbi jogait a területhez. A Szentbékkállai, feltehetően püspöki birtokrészen élők státuspere tovább folytatódott 1346-ban, amikor többen is országos nemesnek vallották magukat, így próbálván kihátrálni a számukra kedvezőtlen fejlemények, vagyis az egyházi függőségbe kerülés alól. 1382-ben végül a püspök végrendeletben nyert adományt Szentbékkállára.
1346. márc. 17.-én Pál országbíró jelenti a fehérvári káptalannak, hogy 1341. ápr. 22-én, amikor Péter fia Tamás mester liptói ispán Taudeuka váráért a veszprémi püspökségnek cserébe adott Kaal-völgyi királyi és királynéi birtokokat, és a rajtuk élő királyi és királynéi népeket boradó conditionariusokat és udvarnokokat, köztük a Szentbenedek-Kaal-i, Kereky-i,  Scenbenedukfalua-i, Kereky-i és Theutheus-i rokonaikat, királyi és királynéi conditionariusi jogcímen visszafoglalta, nevezettek kijelentették, hogy okleveleik tanúsága szerint országos nemesek, és földjeiket is emberemlékezetet meghaladó idő óta nemesi jogon birtokolják.

Sorozatos perhalasztás után az ügy 1346. márc. 8-án került tárgyalásra. Az alperesek 3 oklevelet nyújtottak be: I. Károly király 1339-i átírásában a fehérvári káptalan jelentése arról, hogy Gerolth fiait, Phyntat, Miklóst és Ferencet, továbbá János fia Tamást és Chuda fiait, Hench-et és Jánost Szentbenedek-Kaal-i birtokrészükbe ellentmondás nélkül beiktatták, majd szintén I. Károly király 1339-i átírásában a fehérvári káptalan arról szóló jelentését, hogy a Szentbenedek-Kaal-i Sebestyén fia Miklós fia Péter, Sandur fia Salamon, Tama fia Mátyás és Domonkos fia Miklós, továbbá a Kereky-i Wkus Tamás, Benedek fia Csépán, Jakab fia Miklós, Péter fia Lőrinc és Árpa fia Mátyás, végül pedig Bench fia Mykola s Scenthbenedukfalua-i, Kereky-i és Theutheus-i rokonaik országos nemesek. Mivel ezek az oklevelek I. Károly királynak megerősítés nélkül való átírásai csupán, s az inquisitiónál a királyi procurator nem volt jelen, az országbíró a királyi és királynéi conditionariusi jogon visszafoglalt alperesek nemességének köztanúvallatással újból való kivizsgálását, s földjeiknek, mivel füvönosztásos elosztás szerint birtokolják őket, az elhatárolását és terjedelmüknek a megállapítását rendeli el, a jelentést jún. 11-ére kérve.
1511-ben az éneklőkanonoki javadalomra vonatkozó vizsgálat folytatását rendelte el Nágocsi Gáspár kántorkanonok kérésére Beriszló Péter, a veszprémi püspökség helynökkormányzója, 1512-től a veszprémi egyházmegye püspöke. A Sóstókálnál is említett tanúmeghallgatási jegyzőkönyv szerint a veszprémi kántort Kerekikálon is megillette a tizedek negyedének a fele, vagyis a tizednegyedből a plébánosi fél-tizednegyed mellett a kanonokoknak járó fele rész egésze.

1548-ban a török fölégeti a környéket, mely a pusztulását okozta a falunak és a templomnak. Ugyan lakossága a vész elmúltával rövid időre visszatelepül, de 1595-től teljesen lakatlanná válik. Később nem települt újjá.

Az 1800-as évek során a templom maradványait vincellérházzá alakították át, de a II. világháborútól ismét elhagyott. A templom szentélye a hajóval egy szélességű, keletelt, egyenes szentélyzáródású. Valószínűleg a Déli oldalon lehetett a bejárata. Északi és Nyugati fala jó állapotban áll. Nyugati oldalán kegyúri karzat volt.
Kerekikáli templomrom
Kerekikáli templomrom
Források:

Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei
Koppány Tibor: A Balaton-Felvidék románkori templomai
Anjou okmánytár
MCBUBU 2021.02.28. - Elpusztult Árpád-kori falvaink - Kerekikál falu  v.1.3
Még több és érdekes videóért iratkozz fel a Youtube csatornámra. Köszönöm szépen!