44. Veszprém megye - Siske, Papsoka falu és a Papsokai templomrom

44. rész: Veszprém megye - Siske, Papsoka falu és a Papsokai templomrom

A mai Balatonfüred feletti dombokon, a Balatonszöllősre vezető országút mellett levő falurészt ma is Siskének, a mellette futó utcát Siske utcának nevezik. Az itt levő középkori falu már a XIV. század végétől Füredbe olvadt be, annak része volt.

Papsoka Szt. Mihály egyháza egy II. századi római villa alapjaira épült a XII. században. A tihanyi apátság 1211-es összeírásában már szerepelt "villa Poposca" néven. Ekkor II. András király Oros volt tihanyi apát kérésére összeíratja a tihanyi apátság birtokait. Az apátságnak 6 ekére való földje van Szent Mihály egyháza mellett, melyet pénzen vettek Szaka fia Istvántól és testvéreitől. Az oklevél 11 portát jelöl a területen, amely 100-150 lakosnak felel meg. Poposca ekkor még kétszer akkora volt, mint Fyred. 1267-ben Jeromos apát kieszközölte monostora számára IV. Kelemen pápa bulláját, amely Papsoka templomát az apátság kegyúri templomai között említi. A faluban a tihanyi apátság bencés szerzeteseinek szolgálói laktak. Temploma A XIII. században karzattal bővült.

Papsoka nevével 1314-ben találkozunk utoljára. Ekkor Tamás tihanyi apát és konventje bizonyítják, hogy Popsukáról való Kecha fia Sebestyén jobbágyuk Szőlősön levő 4 hold földjét az ottani apátsági tiszt engedelmével eladta Arnold ispán jobbágyának, Bedus fia Lukácsnak. Papját, Jánost 1333-ban említik először, ekkor 23 kis dénárt fizetett pápai tized fejében.

Siske falut okleveleink 1373-tól említik, mint a tihanyi apátság és helyi nemesek birtokát. Minden bizonnyal a Siskei családról kapta a nevét, és a kutatások bebizonyították, hogy ez a Siske egyértelműen a régi Papsoka falu. A korai Papsoka, azaz Papfalva nevét a tihanyi apátságtól kapta, majd a XIV. században kapta a Syske nevet, amikor az apátságnak csak részbirtokai voltak itt, és azt is zálogba adta egy időre a szepesi prépostnak, és emiatt a helység nemesi birtokosai, elsősorban a Siske család kerültek előtérbe.

1388-ban a tihanyi apátság füredi és syskei részbirtokairól olvashatunk, amelyeket György apát elődei 1382 előtt 150 Ft kölcsön fejében lekötöttek Miklós szepesi prépostnak. Demeter tihanyi apát és a veszprémi káptalan peréből tudjuk, hogy 1415-ben és 1417-ben is a tihanyi apátság birtokai között szerepel Siske. Amiatt folyt a per, hogy az apát az alábbi, Tihany, Apáti, Aszófő, Kövesd, Örvényes, Udvari, Szentpéterdörgicse, Vászoly, Kis-Pécsel, Szöllős, Füred, Siske és Kék birtokokon lefoglalta a káptalant illető tizedeket a plébánosnak járó negyedekkel együtt. 1381 és 1476 közötti okleveleink templomát siskei, illetve füredi Szt. Mihály egyházként említik. A XV. században gótikus szentéllyel bővítették templomát, és ekkor épülhetett a körítőfala is.

A veszprémi püspökség plébánosainak 1550-ből fennmaradt összeírásában Felsőfüredként említik, plébániája ekkor még működött. A XVI. századi törökdúlások elől a falu lakossága Füredre költözött le, a templomot elhagyták és elpusztult. Siske falu önálló léte ez után megszűnik, és az adóösszeírásokban sem említik többet. Vagy elpusztult a Mohács utáni zavaros időkben, vagy, és ez a valószínűbb, teljesen beleolvadt Füredbe, s ezentúl csak Füred néven szerepel az okiratokban. Az 1550-es veszprémi regestum a zalai főesperesség területén, a balatonfői (Vászolyi) esperességen belül „Alsofyred" és „Felsewfyred'-ről beszél. Alsófüred üres, Felsőfüred plébánosa János. A két külön megnevezés közül az egyik, feltehetően Felsőfüred a beolvadt Siske falu plébániája. 1618-ban a szentlőrinci zsinaton osztották be az új hit egyházait egyházmegyékbe. Semmi nyomunk nincs arra, hogy a reformátusok a siskei templomot használták volna, feltehetően ez ekkor már romokban hevert, a török pusztítások és a harmincéves háború zavarai miatt.

A két település, Papsoka és Siske azonosságát bizonyítja templomának azonos titulusa, illetve a közelmúltban a templom romjaiban végzett régészeti kutatás. A XIX. században templomának falai még magasan álltak, 1861-ben Rómer Flóris műemléki útjai során ide is eljutott. Vázlatos alaprajzot készített a látottakról, amelyen a nyolcszög három oldalával záruló szentélyű templom látható, déli oldalán egy melléképülettel. Az akkor még meglevő egyszerű csúcsíves ablakait és a szentély csúcsíves diadalívét is lerajzolta. A templom körül rajza kerítést tüntet fel. Köveit ezután hordta el a lakosság, majdnem egészen.

A templom romjait 1964 - 1965-ben táratta fel az Országos Műemléki Felügyelőség. A feltárás nyomán 1966-ban kisebb kiegészítésekkel rögzítették a romokat.