Szentkirály falu és Balatonfüred körzete
További, érdekes videóért iratkozz fel a folyamatosan frissülő Youtube csatornámra. Köszönöm szépen!
58. rész: Veszprém megye - Szentkirály falu és Balatonfüred körzete

Ezen falutörténet egy kissé rendhagyó, ugyanis ez idáig nem történt meg Szent-király-parragja helyének az azonosítása, így a történetet másképp, és korban a 2021. évben kell kezdeni.

Nagyjából a mai Balatonfüred területén a középkorban több település létezett, és ezek egyike az általunk megtalált Szentkirály-Parragja. A település Balatonarács felett, a Koloska-forrás felett levő szikla platón helyezkedett el, és egyházas település volt.

Egy kis fémkeresős kutatócsoport (dr. Molnár Miklós, Krámli Zoltán, Krámli Máté és Kaszás Zsolt kiegészülve Sütő Krisztián kutató túravezetővel több területre megkérte a szükséges engedélyeket, majd elkezdték bejárni a területeket.
Elkezdődött egy kicsit másféle kutatás is, a fellelhető írásos dokumentumokban, és elkezdtük vizsgálni a környékbeli, kora-középkori és középkori falvakat. A legközelebbiek Siske, Füred, Kék, Arács, Szikács és vagy Magyaré, valamint Szentkirályparragja, melynek helye ismeretlen. Azt hinnénk, hogy helyben is vagyunk, de nem. Ugyanis nem lehetett egyértelműen kijelenteni, hogy Szentkirályparragjával van dolgunk. Valami más is kell. Meg kellett nézni, hogy a két legközelebbi, Arács és Magyaré vajon jó helyre van-e helyezve, ami a korabeli határjárásokból egyértelműen kitűnik. Rainer Pál – Középkor c. írása remekül segít ebben, hiszen nagyon jól összeszedte a környékbeli falvak okleveleit, leírását. Szentkirályparragját ő még nem tudta elhelyezni.
 
A területen, ahogy az lenni szokott, nem került elő első nekifutásra értékelhető lelet, azonban az út végén két darab bronzkorból származó tárgy jelentkezett, kis helyen, egy szűk kis körben. Szerencsére, mert ez megalapozta, hogy a csoport visszajöjjön, és tovább keressen, kutasson. A következőkben felgyorsultak az események. A terület növénnyel, erdővel fedett, így nehézkes a járás. Először Róma, ami mifelénk a középkori falvak helyén sem ritka, hiszen mindkét népesség nagyjából ugyan oda, vagy a közelben települt egymáshoz, majd egy-egy tárgy a középkor időszakából is előjött.

Aztán a terület elkezdte önteni a leleteket, úgymond bele a nyakunkba. A középkor került túlsúlyba, de azért bele-bele futva egy-két Rómába is. Ekkor már felmerült a gyanú, hogy lehetett itt egy középkori telep, és mivel sziklás, nehezen művelhető, inkább az állattartásra gondoltunk. Meg is alapozná ezt rengeteg előkerült kolomp, mindenféle korszakból. Az erős növényzettel fedettség és a szántás hiánya miatt jobbára nagyobb darab leletekkel futunk össze, ami ebből a szempontból nem is baj, mert így szántás nélkül már a kutatás első időszakában több, ép, egész kora-középkortól a XVI. század első feléig datálható késbe futottunk bele, végekkel, mesterjegyekkel. Aztán néhány kisebb lelet és érme már az Árpád-kor korai, és kezdeti szakaszára datálja a lelőhelyet, és a középkori darabszám nagysága, valamint a középkort végig datáló leletek miatt kezdtük elvetni a „kis középkori telep” lehetőségét, és itt inkább nagyobb léptékben kell gondolkodni. A leletszóródás mérete arra engedett következtetni, hogy egy jól körül határolható faluval van dolgunk, ami a honfoglalástól, a megtelepedés korszakától egészen az 1550-es évekig állt, és virágzott.
Balatonfüred, kések
Balatonfüred, Nyílhegyek
Szentkirály települése és temploma sok más Balaton-felvidéki társával még ebben az időben, vagy Veszprém 1552-es eleste után pusztulthatott el egy török rablóportya során. A leleteink is ezt az időszakot igazolják. Ezt követően mindössze egy éremkincs lelet van, amit a hódoltság vége felé rejthetett el valaki, illetve a hajdani község területén legeltetés folyhatott, mivel több kolomp is előkerült. A település templomát pusztulása után sok más település templomához hasonlóan a környékbeli lakosság hordhatta szét.

Érdekesség, hogy a népi legenda említ a területen egy monostort, melynek köveit a környékbeli lakosság hordta szét építkezéseihez. Egy 1841-es térkép barátlakásokat jelez a környéken, erről 1943-ban Cholnoky ír, miszerint a monostor romjait a lakosság hordta szét, az MRT-ben említik, hogy szórvány Árpád-kori kerámiát találtak. Valószínűleg, legalábbis a területen úgy látszik, hogy ide fut le a település útja, ez okozhatott itt szórvány kerámia szóródást. A széthordott monostor legendája utalhat akár a település templomára is.
Miután I. András király (1046--1060) Tihanyban 1055-ben megalapította a bencés szerzetesek Szent Ányos-monostorát, rövidesen a bencés rend vált a környék legjelentősebb birtokosává. A bencések mellett a veszprémi püspökség és káptalanja, a Szent Mihály-egyház volt a másik jelentős környékbeli egyházi birtokos. E két egyházi testület birtoklása az egész középkoron át meghatározó jellegű maradt Füred vidékének életében. Melléjük idővel számos kisebb-nagyobb világi birtokos és más egyháziak is társultak.
Egy korabeli oklevél, amelyet egy 1392-es pernél vesznek elő bizonyítékként, és hamisan 1231. szeptember 4-ére dátumoztak, kiválóan leírja Szentkirály egyházának a faluját. Az oklevél a tihanyi-apátság Tihany előtti területeinek a határait írja le, mely szerint az apátság birtokainak a határa Arács falu alatt, a pataknál lépett k i a Balatonból, s a patakban észak felé haladva szétválasztotta Arács falut (villam Arach) és az almádi apátság falvát, Magyarét a Szent király egyházának az úttól nyugatra lévő falvától. Rainer Pál szerint Szentkirályt a fehérvári keresztesek falvának tekinthetjük az oklevél alapján.
A határjárásban egyértelműen fogalmaz, így az általunk fellelt faluhely Szentkirály egyházának a falujával azonosítható. A falu meglétére utal még a „Pannonhalmi rendtörténet", mely szerint a XX. század elején még őrizte nevét a „Szentkirály parragja" határrész. Sajnos, az itt levő faluval kapcsolatban több adatunk nincs, és mivel ez az oklevél csak az egyházát említi, mely szerint az Szent-királynak volt szentelve, a falu neve lehet Szentkirály is, de más adat hiányában a nevét nem tudjuk.
A területen fellelt leletekből feltételezhető, hogy a település területét már a római korban is használták, továbbá már a kalandozások végén megtelepedett itt egy kisebb népesség, tehát Szentkirály egyházának a faluját már a korai időszaktól kezdve lakottnak tekinthetjük, egészen a környéket feldúló török érkezéséig, esetleg a XV. század végéig, ugyanis a Veszprémi Káptalan számadáskönyvében, és a veszprémi Püspökség urbáriumában egyelőre nem tudom, milyen néven kellene keresni, Szentkirály néven nem szerepel.

Tudjuk, hogy a szomszédos falvak, pl. Kék 1542 körül pusztulhatott el, többé nem jegyezték, Arács népe 1544-ben török portya miatt elmenekült, majd Füreddel együtt 1548-ban felégették, ezt követően egy ideig mindkettő puszta maradt.
Források:

- Rainer Pál: Középkor – Balatonfüred
- Balatonfüred Sorhu
- MRT Veszprémi járás
MCBUBU 2021.11.13. - Elpusztult Árpád-kori falvaink - Szentkirály falu v.1.3
Még több és érdekes videóért iratkozz fel a Youtube csatornámra. Köszönöm szépen!