Veszprém megye - Akol falu és Aklipuszta körzete

Az egykori Pusztaszentegyházi dűlőben, a Lókút felé vezető földút jobb oldalán helyezkedett el az Árpád-kori Akol falu, és annak kerek temploma. A zirci apátsági uradalom és Zirci erdőgazdaság 1895-ből származó, gazdasági térképén a "Puszta templom" név jelzi az egykori, talán még a XIX. században magasabb falakkal megőrződött középkori templomot. A helyszínt jelenleg vékony földtakaró és hulladék borítja. A falut Akol, Ocol vagy Okol néven említik a XI. századtól kezdve a pusztulásáig. A falu Árpád-kori templomára gyakorlatilag csak egy, nem túl meggyőző, okleveles hivatkozást nélkülöző adat utal, miszerint Justus, bakonybéli apát (1239-1245) idején szükségessé vált, hogy új templomokat építsenek az apátság birtokain, s mivel az apát Bertalan veszprémi püspökkel szenteltette fel ezeket a templomokat, köztük az akoli templomot is, a püspök ennek fejében joghatóságát a bakonybéli apátság érintett területeire is ki akarta terjeszteni.

A falu első említése 1086-ban történik, amikor a Bakonybéli apátság jószágait és vagyonát összeírják.

1259.06.17-én Béla király átírja és megerősíti a Gál erdélyi püspök és Ákos budai prépost, a királyné kancellárja által a bakonybéli apátság Ocoli népeinek kötelezettségei ügyében királyi megbízás folytán hozott ítéletről általuk 1254. július 4-én kiadott oklevelet.

1424.01.15-én a csornai konvent jelenti Garai Miklós nádornak, hogy Zs. Mihály béli apát és konventje részére éves megbízása értelmében az abban feltüntetett Gych-i Mihály királyi emberrel kiküldték maguk közül Jakab papot vizsgálat elvégzésére, akik visszatérve jelentették, hogy vízkereszt utáni kedden Veszprém vármegyébe mentek, ahol mindenkitől, akitől illő és hasznos volt, nemesektől, nem nemesektől és minden más jogállapotú személytől tudakozódva megtudták, hogy Elvedi János veszprémi éneklőkanonok succentora beleegyezésével nemesekkel, officiálisokkal, familiárisokkal, valamint Hadmaskeri népekkel együtt 1423 karácsonya előtti vasárnap az apát és konventje egyik jobbágyától, a Hadmasker birtokon közúton utazó Lőrinc Akol-i villicustól egy szekeret hat ökörrel, egy hordó bort 21 forint értékben és más holmiját ártatlansága ellenére, rablók módjára elraboltak.

1422-ben egy per sorozatról kapunk tudósítást, mely szerint szeptember 11-én Budán Zs. a pannonhalmi konventhez, mint Veszprém megye hatóságához jelezte, hogy elpanaszolta neki Mihály béli apát, hogy András zirci apát és ottani jobbágyai a béli apátság Akol birtokára rontva és hatalmaskodva nekik sok kárt okoztak. Ezért megparancsolja nekik, hogy küldjék ki tanúbizonyságukat, akinek jelenlétében a kijelölt királyi ember vizsgálja ki az igazságot, és ha a panasz igaznak bizonyul, a királyi ember idézze meg András apátot a királyi jelenlét elé.

Még ebben az évben, november 05-én Zs. a pannonhalmi konventhez intézett levelében kéri, hogy adják tanúbizonyságukat a kijelölt királyi emberek egyike mellé, akinek jelenlétében egyikük vizsgálja ki Mihály béli apát panaszát, amely szerint András zirci apát saját, a familiárisai és jobbágyai hátaslovait a béli apát Akol nevű birtokához tartozó rétekre hajtatta, és további más különféle hatalmaskodásokat követtek el, majd ezeket idézze meg a királyi jelenlét elé. Ebben név szerint szerepelnek a peres felek, jobbágyok és nemesek. November 29-én a pannonhalmi konvent jelenti Zs-nek, hogy november 5-ei parancsára Gici Ferenc királyi ember Miklós fráter pap jelenlétében tartott vizsgálata a panaszt igazolta, és András zirci apátot az Akolban elkövetett sérelmekért Mihály béli apát ellenében vízkereszt nyolcadára a királyi jelenlét elé megidézte.

1478. júl. 19-én Mihály milkói püspök, esztergomi helynök jelenti, hogy több veszprémi egyházmegyés plébánosnak László béli apát azt panaszolta, hogy Akol birtokán két jobbágyporta (sessio) leégett. András őrsi prépost, aki a tüzet okozta, vállalta a kártérítést, de nem teljesítette azt, sőt további károkat okoz. Idézzék meg legatusi tekintéllyel huszadik napra, értesítve, hogy ha elmarad, az esztergomi egyház kapuján fogják megidézni.

Ezt követően tudjuk, hogy 1488-ban a falu lakossága még 3 Ft-ot adózott, és 1536-ra a falu teljesen elnéptelenedett. Ezt követően semmit nem tudunk róla, és az elnéptelenedéssel egyidejűleg valószínűleg a temploma is pusztulásnak indult.

1696-tól területe a zirci apátsághoz tartozott, és a zirci cisztercita apátság a XVIII. században kápolnát építtetett Szent Kereszt felmagasztalása titulussal a középkori templomtól kb. 650-700 m-re, az Akli-pusztai majorban.

Templomának ásatására 1972. április 10. és április 19. között került sor, templomát újra felmérték 1973-ban. Összesen 5 kutatóárokkal ill. törmelékbontással határozták meg a falakat. A feltárás eredményeképpen kiderült, hogy a "Puszta-templom" valójában egy kerektemplom, rendkívül szegényes leletanyaggal.

Veszprém megye - Akol falu és Aklipuszta körzete

1330.03.11-én Károly Róbert király IV. Bélának és Szent Istvánnak Bakonybél számára kiadott adománylevelét magában foglaló oklevelét újra átírja, és ebben a birtokok között szerepel Akol.

1386.05.26-án Bebek István országbíró a bakonybéli apátság és Varjú Benedek közt fönnforgó régi perben a nyúli határban levő Félkert szőlőt a bakonybéli apátnak ítéli. Ebben az oklevélben Ocol falut oly módon említi, hogy visszautal az 1086-ban kiadott okleveélre, mely szerint a Bakonybéli apátság birtokai között Nyúl is szerepel Ocol birtokkal együtt.