Fejér megye - Szigetfő falu

Szigetfő a Csepel-sziget déli vége és Penteleymonostora vidéke között terült el, Fejér vármegyében. A terület ma Rácalmáshoz tartozik. A honfoglalás után magyar törzsek szálláshelye volt. Az első, községre utaló írásos feljegyzés 1025-ből származik, amikor Szent István király a Veszprémvölgyi apácáknak adományozza Szigetfő néven, majd 1109-ben Kálmán király megerősíti ezt az oklevelet. Négy településről van tudomásunk ezen a területen. Szigetfő mellett Almás, Tikus és Csetény szerepelnek az oklevelekben. Később a környékbeli nemesek szinte folyamatosan pereskedtek a környéken levő, kiváló Dunai halászóhelyek miatt.

1277-ben László király, midőn Veszprémen át a Bakony erdejébe vadászatra ment, meglátogatván a veszprémvölgyi szűz Mária-egyházat és az ott élő apácákat, és hogy az apácák szegénységén segítsen, az egyháznak adományozza az apácák Tykus, más néven Zygethfew nevű falujában levő, a szárazon és vizén mindkét irányba közlekedők által fizetendő királyi vámot a dunai révben levő hajóik javítására.

A fehérvári káptalan 1330. ápr. 17-én kiadott zárt oklevelének tanúsága szerint jelentést tesz Drugeth János nádornak, a kunok bírájának arról az eljárásról, amelyre a káptalanhoz intézett s e jelentésbe is belefoglalt nádori levél nyomán került sor. A híradás tudatja, hogy a nádor és a káptalan embere az összehívott szomszédok társaságában felkeresték az Almasi nemesek Penthelemonostor birtokát, s elvégezték annak elhatárolását. A Duna vonalában Zygethfewtől a fehérvári egyház Swold birtokáig húzódó területet és tartozékait, így a monostorhoz tartozó 2 thona nevű halászóhelyet, valamint a Gabryanthonyaya nevű harmadikat a monostorral együtt, és ellentmondás nélkül iktatták az Almasi nemesek részére örök birtoklásra.

1356. dec. 21.én Visegrádon Kont Miklós nádor, az egyház és ország nagyjai előtt elmondja, hogy Olivér mester királynői korlátnok és szatmári főispán, Kálmán királynak szent István király adománylevelét megújító oklevele alapján, Sziget fő nevű duna melléki birtokot az ahhoz tartozó révvel és révvámmal együtt a veszprémvölgyi apáczáknak visszaadja.

1394. Nov. 6-án Visegrádon a fehérvári keresztes konventhez készült oklevélben olvashatjuk, hogy a veszprémvölgyi Szűz Mária-monostor apátnője Bubek Imre országbíró előtt 1391-ben panaszt emelt, hogy Almasi Pál fia Tamás és István fia Mihály az apácák Zygethfeu birtokához tartozó Zygetherdew nevű erdejét elfoglalták. Az alperes Almásiak szerint az erdő az ő Almás birtokukhoz tartozik, de a fehérvári káptalan okleveléből, amelyet többszöri halasztás és bírságolás után végre felmutattak, nem derült ki, hogy az pontosan hol fekszik, miért is az országbíró az apátnőt az erdő visszafoglalására utasította. Újabb halasztások után az apácák bemutatták a fehérvári káptalan jelentését, amely szerint az erdő négy oly holdnyi terjedelmű, amely nem az Almás birtokon fekszik, azonban az alperesek az iktatásnak ellentmondottak. Az ellenmondást az alperesek azzal indokolták, hogy az apácák által igényelt erdő Almás határain belül fekszik s állításuk igazolására felmutatták Garai Miklós nádor 1382 máj. 16. ítéletlevelét és a fehérvári káptalan 1382 szept. 10. jelentését, amelyek értelmében a nádor a veszprémvölgyi apácáknak Almasi Pál fia Tamás és István fia Mihály ellen Tykus más néven Zygethfeu birtokban megítélt hét sessio-t s azok nekik át is adattak, hasonlóképpen a felek közt Lajos király előtt 1379 jún. 5. kötött egyezség értelmében az apácáknak jutott két hold erdő a dunai szigeten, amelynek határait is megállapították. Mivel az apácák szerint a négy holdnyi erdő birtokuk határain belül s a két holdnyi erdő mellett fekszik, míg az alperesek szerint azokon kívül, vizsgálja meg a két holdnyi erdőt s állapítsa meg, vájjon a vitás négy holdnyi erdő az Almási nemesek birtokán belül fekszik-e.

1407. Márc. 2-án Budán Zs. előtt Ágnes, a Veszprémi Szűz Mária-monostor apátnője, és az apácák kijelentik, hogy Borbála királyné óhajára meg nem történtnek tekintik azt a 300 aranyforintnyi kárt, amelyet Kaplyai Desew fia László Zenthgergh és Zygethfew nevű birtokaikon okozott nekik, a Bosznia elleni hadsereghez mentében.

1414. júl. 16-án A szekszárdi convent Zsigmond királynak jelenti, hogy a veszprémvölgyi apácáknak Szigetfö és Zyld nevű, Báthmonostori Töttös Lászlónak Szalk nevű és Almási Mihálynak Pentele nevű birtokaik között, Töttös László 'ellenmondása dacára, a határt megjáratta, és még ebben az évben Szept. 9-én Visegrádon Zs. azon per folyamán, amelyet Almási Mihály indított 1408-ban két jobbágyának a Pentele nevű halastónál történt elfogatása miatt Bátmonostori Töttös László ellen, miután ezt a halastavat Szalktanyájával azonosította, és így szükséges lett a határok megállapítása, és a perbe beavatkozó veszprémvölgyi apácákat megerősítik régi okleveleik, így Kálmán király 1109. évi privilégiuma alapján Zöld és Szigetfő nevű birtokaikban, elhatároltatva azokat a szekszárdi konventtel Bátmonostorinak Szalk és Csetény, Almásinak pedig Pentele nevű birtokától, továbbá 1415. febr. 21-én Visegrádon Zsigmond király kiadott oklevele szerint abban a perben, mely Pentele és Száll nevű birtokok iránt Báthmonostori Töttös László és Almási Mihály közt folyt, s melybe sziget fői birtokuk miatt a veszprémvölgyi apácák is beavatkoztak, a szekszárdi konventet újabb határjárásra küldi ki.

1454. ápr. 17-én Cecén Garai László nádor a fehérvári keresztes konventhez írja, hogy jelentették előtte a veszprémvölgyi apácák nevében, hogy a kezükön lévő fehér vármegyei Zygethfew nevű birtokuk és a Zygetherdew nevű erdejük új határjárásra és új határjelek emelésére szorul, és ezért megkéri a konventet, küldje ki a testimoniumát, akinek a kíséretében a királyi curiából külön kiküldött ember szálljon ki Zygethfew birtokhoz és Zygetherdew erdőhöz, és a szomszédok meghívása mellett járja meg mindkettőt igazi határaik szerint, és ahol szükséges, újakat is emelve, és az így meghatárolt birtokot és erdőt statuálja az apácáknak az őket megillető jogon, az esetleges ellenmondókat a nádor elé idézve. A fehérvári keresztes konvent 1454. máj. 25-én bizonyítja, hogy megkapta Gara-i László nádornak 1454. ápr. 17-én kelt, teljes egészében közölt, határjárást elrendelő oklevelét, melynek értelmében Zenthmarthon-i Benedek literatus fiával, Imrével, mint nádori emberrel Imre fehérvári keresztes szerzetes testvért küldte ki, akik máj. 14-én kiszálltak Zygethfew birtokhoz és Zygetherde nevű erdőhöz, és a szomszédok jelenlétében újra meghatárolták a Zygetherdew nevezetű erdőt. A határjárás után az erdőt a veszprémvölgyi apácáknak statuálták minden ellenmondás nélkül, mint örök tulajdont. Még ebben az évben, szept.09-én a székesfehérvári keresztes konvent a veszprémvölgyi Szűz Mária kolostor apácáinak prokurátoruk, Zarberen-i Deák Miklós révén előadott kérésére átírja saját 1398. december 13-i, az apácák Tykws, másként Zygethfew nevű birtokán szedendő vámok ügyében kiadott oklevelét.

1455. ápr. 24-én Bécsben László király bizonyítja, hogy a veszprémvölgyi apácák részéről bemutatták előtte László királynak azon oklevelét, melyben a király az apácáknak adja a Tykws, más néven Zygethfew nevű birtokban lévő királyi vízi és szárazföldi vámot, és amelyben felmenti az apácákat a monostor bármely birtoka után fizetendő taxák és kamara-haszna fizetése alól, apjának, István királynak és más elődeinek a lelkiüdvéért és a saját jólétéért. Kérték, hogy László királynak kettős pecsétje alatt, privilegialis formában kiállított oklevelét annak minden tartalmával erősítse meg, és írja át részükre szóról-szóra, ugyancsak privilegialis formában. A király a kérést mindenben teljesíti, és a veszprémvölgyi apácamonostor lakóinak kérésére átírja és megerősíti az apácák Tykws, másként Zygethfew nevű falvánál szedendő vámok ügyében IV. László király által 1277-ben kiadott oklevélben foglaltakat, valamint az apácáknak, illetve népeiknek más királyok által engedélyezett vámmentesség kiváltságát.

1457. nov. 08-án Komárom megye ismételten megállapította, hogy a Vagkewz és Charlokewz falvakban lakók és más kereskedő ember részére az az út, amely Zygethfew falutól Székesfehérvárra, innen a Mori vámhoz, majd Ette és Naghdinnye possessiókba és tovább a Banai vámhoz, végül a Vaasi vadumhoz vezet, mégis Gesthes várnagyai és ezek Kernyei vámosai az ezen úton haladó Gadoczi Ewkres Jánost és Némai Kolos Jeromos familiárisait Naghdinnye possessióban rabló módra kifosztották. A megye Rozgonyi János erdélyi vajda kérésére az ügy kivizsgálását rendelte el.

1518. máj. 21-én A veszprémi káptalan a veszprémvölgyi apácáknak prokurátorok és officiálisuk, Veszprémi More Benedek révén előadott kérésére átírja V. László király 1455. április 24-i, a veszprémvölgyi monostorban lakó apácák Tykws, másként Zygethfew nevű falvánál szedendő vámok ügyében kiadott oklevelét.
A török uralom, és a kiűzetésük céljából vívott 15 éves háború következtében elnéptelenedett a táj. Az 1600-as évek végén szerbek (rácok) telepedtek le a kihalt faluban, melyet III. Ferdinánd a Farkas és Lindvay családoknak adományozott, akik felépítették kúriáikat, kiskastélyaikat. Almás, Tikos és Szigetfő településeket a török kiűzése után, 1696-ban egyesítik Rácz Almás néven.

Szigetfő Lazius Wolfgang térképén 1514-1575 között

Fejér megye - Szigetfő falu és Rácalmás körzete