46. Veszprém megye - Apáti falu és az Apáti templomrom

A Tihanyi-félszigeten, az Apáti-hegy lábánál feküdt a tihanyi apátnak alárendelt Apáti település. Ma a falu szépen felújított temploma emlékeztet a hajdani falura. A két legközelebbi, ma már elpusztult település Ujlak és Kövesd.

Fontos kiemelni a Balaton vízrendezési munkálatai kapcsán a római Galerius császárt 305-től 311-ig. Ahogy belép az utazó Apáti, és a Tihanyi-félsziget területére, egy fahídon keresztül visz az útja, ami a 71-es főút mellett található, az Aszófő-Sajkod közötti útszakaszon. Ez a híd jelképezi a félsziget határát. A híd alatt egy csatorna fut, amely időnként megtelik vízzel. Ezt az árkot kötik a fent említett uralkodóhoz, aki megpróbálta a félszigetet szigetté alakítani.

46. rész: Veszprém megye - Apáti falu és az Apáti templomrom

Az 1414-ben megnyitott konstanzi zsinaton XXIII. János pápa több engedményt is tett a magyaroknak, amit azonban lemondatása után felfüggesztett. 1415. július 1-jén Demeter apát azonban élt az engedményekkel ez után is, és minden lelkiismeret furdalás nélkül elkezdett tizedet szedni a Tihanyon kívül eső falvakban is, Aszófőn, Kövesden, Örvényesen, Udvariban, Szentpéter-Dörgicsén, Vászolyon, Kis-Pécselyen, Szőlősön, Füreden, Siskén és Kéken, sőt 3 évre előre le is foglalta azokat az adókat, amelyek eddig a veszprémi káptalant illették volna. A káptalan 11 falu bevételének a kiesését nem nézte tétlenül, és pert indított. 1416. március 23-ra András komáromi főesperes és esztergomi kanonok Füredre hívta a peres feleket. Egy héttel később megszületett az ítélet, miszerint az apát csak a félszigeten belül szedheti a tizedet, továbbá a pápai ítélőszék előtt is megindították a pert, és november 15-én Kanizsai János utasította a Veszprém megyei bárókat, ispánokat, hogy jószágvesztés terhe mellett a tihanyi apát urat tartóztassák le, és Esztergomba, az érseki vikáriushoz vigyék el. Nem tudjuk, de valószínűleg ez soha nem történt meg.

Demeter apát nem hagyta magát, és a következő évben Konstanzba utazott, hogy Zsigmond királytól megkérje a 11, korábban említett falura az adózási és bíráskodási jogot. Ez ugyan nem sikerült, de 1417. március 12-én kieszközölte Zsigmond királynál a vasárnapi, pünkösdi és Nagyboldogasszony-napi heti, és országos vásárokat. Ennek helyszíne Apáti volt, így valószínűleg csekély mértékben, de megnövekedhetett a falu forgalma. Úgy néz ki, hogy ez a megoldás megfelelt a pereseknek, mert Demeter apát leállt a tizedszedéssel.

A vegyesházi királyaink alatt a terület felett a Kőszegiek és a Csákok családja, a magyarországi kiskirályok két csoportja váltogatta a hatalmat, míg végül a Kőszegiek kerültek Tihany élére. I. Károly kiállított egy fontos oklevelet 1327-ben, miszerint az apátsághoz jogilag visszakerült Tihany vára és kilenc faluja: Apáti, Kövesd, Örvényes, Udvari, Dörgicse, Pécsely, Aszófő, Füred, és Kék. Ezt az oklevelet Ilsvai Leusták nádor fejéri ispán 1393. február 15-én kelt privilégiumában átírta. Ezt követően 1534-ig az apát birtokolta a félszigetet. Apáti határa ekkor a félsziget határát jelképező árkon Aszófő felé túlnyúlt.

A csatorna meglétét a középkorban is igazolni lehet egy 1211-es oklevéllel, és ekkor említik először a falut. Ekkor már 74 házzal rendelkezett. Ekkor még nem említették a nevét, de valószínű, hogy a település neve azonos volt a félsziget nevével, és mivel ez az egy település létezett a területen, nem is volt szükséges megkülönböztetni a kettőt. Ekkor említik először azt a csatornát, amelyen egy kis fahíd vezet keresztül, amikor Tihany területére lépünk. Villa Apáti néven először 1276-ban említik, és kizárólag a tihanyi Apátnak adózott. Ekkor új lakók érkeztek a félszigetre, és ennek következtében újabb települések jelentek meg. Tihany nevét csak a monostor tartotta meg. Temploma valószínűleg a XII. – XIII. században épült, négyszögzáródású szentéllyel, román stílusban. Keletelt templom, nyugati oldalán faszerkezetű kegyúri karzattal. Érdemes kiemelni, hogy a kegyúri karzat gerendáinak a fészke megmaradt, teteje pedig eredetileg síkfödémes lehetett. 1276-ban a falu egy nagyon fontos jogot kapott, mely szerint a lakosokon bíráskodni csak a nádornak, az országbírónak és az apátnak lehetett.

Annyit még megtalálunk a településsel kapcsolatban, hogy 1678 elején még voltak lakói, de ugyanazon év tavaszán ott akarták hagyni a falut a tihanyi vajda adókövetelései miatt. Valószínűleg ez meg is történt, mert soha többé nem említik sehol Apáti lakosait, és az épületek az enyészeté lettek. Egykori emlékét máig őrzi az egyedül álló, vadregényes tájon elhelyezkedő kis temploma.

A romokat a Magyar Királyi Balatoni Intéző Bizottság és a Pannonhalmi Szent Benedek Rend támogatásával óvták meg az enyészettől 1942-ben, ekkor kövezték le padlózatát. 1999-ben az O.M.V.H tervei szerint közadakozásból az Apáti templomrom Helyreállítási Alapítvány építette újjá, manapság már miséknek és koncerteknek is otthont ad, igaz még sokan apáti romként emlegetik. A falu ásatása 2002-ben volt, több helyszínen. A területen nem csak középkori pincét és kemencét találtak, hanem római, sőt, őskori tüzelőtereket is.

A 16. század elején a környékbeli világi urak foglalták el Tihany várát tartozékaival együtt, így Apáti is hatalmuk alá került. Elvileg egy János-párti apáté, Benedeké volt a falu, így Ferdinánd királyi lajstromába nem tudták összeírni a lakosait. Ezután a sziget katonai megszállás alá került. 1534-ben pusztult el a középkori Apáti falu. Területét elhagyták, miután a Veszprémet elfoglaló török csapatok 1552-től 14 évig zaklatták a környékbeli falvakat. Gyulafi László tihanyi várkapitány alatt gyalog és lovas őrség állomásozott Tihany és Apáti véghelyeken, ez utóbbinál a külső árok mögött, bár elképzelhető, hogy ez nem a falura, hanem Tihany várára vonatkozott. Az mindenesetre valószínű, hogy az egykori falu helyére szegényes családok költöztek be. A sziget 1609-ig volt katonai megszállás alatt.

1648-ban megengedték, hogy újjáépüljön a falu, de csak az árkon túli rész, mert a belső területek mind Tihanyhoz tartoztak, ugyanúgy, mint régebben. A félsziget határát egy torony jelképezte. Szenzáció, hogy ezt a tornyot a 2002-es ásatás során megtalálták. Kb. fél méteres felmenő falakat tisztázott az ásatás, egy méteres alapozással, az úttesttől pár méterre. Sajnos a torony alapfalait a feltárás után visszatemették, így ma nem láthatók. Nagy valószínűséggel a falu, illetve a torony pusztulása után a helyi lakosság elhordta a kőanyagát az újabb építkezésekhez.