Veszprém megye - Ardo falu

A Bakonyjákó környéki erdők a Hölgykői erdőispánsághoz tartoztak. Az ispánok az erdők értékei védelmére erdőóvókat (ordókat) telepítettek azokra a helyekre, ahol ennek szükségét látták. Ilyen erdőóvó telep volt Leveld vagy más néven Ordó-Lövöld, ma Városlőd és Arda település, ami eredetileg Ardo vagy Ordo.

Ardo a mai Bakonyjákótól kelet felé, Iharkúttól északra helyezkedett el. A 11. századtól létező település a királyi szolgálatban lévő lakosairól kapta a nevét. Az első okleveles említése 1240-ből származik, ekkor királyi, ispánsági erdőőrök lakták. A bakonyi erdőispánsághoz tartozott, amelynek ekkor központja Hölgykő ispánsági vára volt. Az eredeti Erdőóvó, Erdőtelke megnevezésből torzult el a név Ordóra, Ardóra, majd Ardára. Nevét az egykori iharkúti utca név, az Arda, valamint az Arda-dűlő, az Arda-patak, az Arda-malom nevek őrizték meg.

1351-ben Himfy Benedek, Döbrönte környékének földesura a Nagy Lajos királynak tett szolgálataiért megkapta Jákót és Erdőtelkét, más néven Ardot.

1386.01.26-án Budán Károly király meghagyja a vasvári káptalannak, tartson a királyi emberrel tanú vallatást Debrenthe-i Benedek bán unokája, Bazil és Benedek bán özvegye nevében előadott panasz tárgyában, amely szerint Jaar-i Lőrinc fiai, János és Miklós a panaszosok erdőit Jako és Ardo possessiók határában hatalmaskodva pusztították.

1391. Márc. 5-én kelt Zs. levele a veszprémi káptalanhoz, miszerint tartson vizsgálatot Debrenthei Benedek bán fia Miklós fiai, Basilius, Cirinus, Benedek, Naborus és Benedek bán özvegye panaszára, amely szerint János nevű Ardowi jobbágyukat Bakow mester Wgodi alvárnagya, Tamás más familiárisaival Garai Miklós volt nádor fiai, Miklós és János mesterek és a fenti Bakow meghagyására engedély és a terragium vagy más tartozásai megfizetése nélkül, négy lovával és más javaival együtt átköltöztette a Garaiak birtokára, Lóránt mester Somlyoi várnagy pedig urai, a Garaiak meghagyásából a fenti János jobbággyal együtt az ő Ardowi officialisukat, Marzali Miklóst megverte és megsebesítette. Ha a vizsgálat a panaszt helytállónak találja, idézze meg Miklós, János, Lóránt és Bakow mestereket a nádor elé.

Nevét az oklevelek 1434-től Ardonak, Arda-nak és Ordonak írják.

1464. november 09-én Mátyás király Kanizsai László főlovászmester hű szolgálatait tekintetbe véve, melyeket előbb atyjának, a kormányzónak és a szent koronának, később pedig neki magának tett, Döbrente várát a hozzá tartozó Döbrente, Arda, Jákó és Torsa helységeivel, valamint Pápa helységét és a sárosfői részjószágot Veszprém, továbbá egyéb felsorolt Zalai, Vasi és Temes vármegyében minden tartozandóságaikkal, melyek Döbrentei Tamás nyitrai püspöknek, Miklós és Lőrincz Döbrentei Him fiainak, valamint Remetei Miklósnak, ugyancsak Hím fiának és Pápai György és Balázsnak hűtlensége által, miután ezek, míg ő Zwoynik várát vívta, a szentmártoni és döbrentei várakba cseh és idegen zsoldosokat fogadva, az országban raboltak és gyújtogattak és némely leveleiről a királyi pecsétet levévén és általok koholt hamis levelekre függesztvén, ezeket pereikben használták, törvényesen a koronára szállottak, a nevezett hitetleneknek állatjában minden jószágaikkal együtt említett Kanizsai Lászlónak adományozza.

1476.05.01-én a szekszárdi konvent bizonyítja, hogy Debrenthei Tamás nyitrai püspök, a szekszárdi apátság gubernátora, a Veszprém megyei Debrenthe várát, a hozzá tartozó Debrenthe, Jako, Ordo, Pathon és Bolczahaza possessiókkal, Achya possessióban lévő résszel és Gedehaza prediummal együtt 1000 magyar arany forintért zálogba adja a visszaváltásig.

Nem szerepel az 1488-as adóösszeírásban, azonban ez nem jelenti akkori lakatlanságát, mert számos oka lehetett annak, ekkor több környékbeli település is kimaradt az éppen aktuális adóösszeírás során, valamint 1490-ben még településként említik.

Veszprém megye - Arda, Ardo falu - Járiföld és Bakonyjákó körzete

1467.06.13-án a kapornaki konvent előtt Debrenthe-i Hym fiai, Imre és Lőrinc, mivel Zenthgyrolthi János, amikor őket bizonyos hatalmaskodás miatt a királyi kurián a nádor Hozywthothi László ellenében hatalombajban és fejváltságban elmarasztalta, és ezen Lőrinc az ítélet értelmében László fogságába jutott, fejük váltságára Hozywthothi Lászlónak 1100 magyar aranyforintot adott, azért Debrenthe nevű várukat a veszprémmegyei Debrenthe, Pathon, Ordo, Jako, Sethehaza, Hymhaza, Athya és a zalamegyei Galsa birtokokkal, mint a vár tartozékaival együtt az 1100 aranyforintban a visszaváltásig zálogba adják ezen Zenthgyrolthi Jánosnak, Berekzoi Hagmas Miklósnak, ezen János gyermekeinek, Miklósnak, Lászlónak és Borbálának, és kötelezik magukat, hogy őket a vár és tartozékai birtokában mindenki ellen saját fáradságukkal és költségükön megoltamazzák, ha valaki testvéreik, rokonaik vagy szomszédaik közül a várat és tartozékait magához akarná váltnai, tartoznak a védelmet betartani, ellenkező esetben tartoznak a vár és tartozékai helyett azonos birtokokat adni és abban szintén megoltalmazni mindaddig, míg az 1100 aranyforintot vissza nem fizették.

1503.08.31-én II. Ulászló király Papai György unokái, Ilona és Veronika, Debrenthei Benedek leszármazottai panaszára, hogy Debrenthei Hymffy Imre után rájuk szállt birtokrészeket a Veszprém megyei Debrenthe várból, Ordo, Pothon, Gedehaza birtokokból és a Zala megyei Galsa, Zerdahel, Desych, Haholth, Gwthorfelde, Kysfalwd birtokokból, továbbá a Veszprém megyei Odozka birtokon a Thapolczawyze folyón levő egykerekű malom felét Hymffy Imre lánya Orsolya és férje Essegwari Ferenc nem adják ki nekik, megparancsolja a vasvári káptalannak, vizsgálja ki a panaszt, majd idézze meg Essegwari Ferencet és feleségét az idézéstől számított 32. napra a személyes jelenlét elé.

1531-ben Ardonak írják. Valószínű, hogy a törökök a 16. századi megjelenése után vált lakatlanná. Szántóföldjei, legelői egy része újra beerdősült. Ezt bizonyítja, hogy 1756-ban határában a jobbágyok a környékbeli birtokosok engedélyével erdőirtásba fogtak. 1778–1780-ban a patakon, ott, ahol Arda határos Nagytevellel és Uzsal-pusztával, a compossessor-ok, azaz a közbirtokosok malmot építettek.

A 18. századi térképeken még helynévként szerepelt, ma már az egykori település helyét nem lehet egyértelműen azonosítani, amely valahol az Iharkutat és Adásztevelt összekötő út mentén lehetett. Egy 1750-es térkép Ugod nyugati szomszédjaként tünteti fel.
A 19. század elején elhagyott birtoknak tüntetik fel, amelynek egy részébe szőlőt telepítettek. Feltételezett területe ma Bakonyjákóhoz tartozik. Valószínűsíthető, hogy templommal rendelkezett, mivel a környezetében, és közvetlen közelében nem ismerünk egyéb települést, a legközelebbi templomos hely Jar volt, azonban az is körülbelül 2-3 km-re helyezkedett el.