Veszprém megye - Billege falu és Tótvázsony körzete

Billege a Kövesgyűrhöz vezető bekötőút mentén, a Veszprém-nagyvázsonyi országút északi oldalán feküdt. Templomának csekély romjai 1834-ben még látszottak, de mára a felszínen nem maradt nyoma.

A Lőrinte nemzetség Essegvárhoz tartozó birtokai között Biliege is az Atyuszoktól került az Igmánd nemzetségen át az Essegváriakhoz. Határait 1233-ban írják le, Terra Byluga néven. Salamon bán IV. Béla hercegre hagyta, aki Pós mesternek adta. Tőle 340 márkáért a Vigmán-nembeli András vásárolta meg.

1267-1270 között IV. Béla király Bilegén keltezett egy oklevelet, mely hiányosan maradt fenn, és ebben Ebed Fiainak megengedi, hogy Farkast és Keledet, Kelednek fiait elfoghassák. Ezt követően 1284-ben egy határjárásban találjuk Billegét, amikor Erzsébet királynő Barnag birtokot a Vason nemből származó Mencseli Móricznak adományozza. A XIII. sz. második felében egy részére már a veszprémi káptalan is adományt nyert, 1308-ban javát már az Essegvári család kezén találjuk, viszont ugyanezen évben, ápr. 21-én a fehérvári káptalan előtt Péter mester veszprémi kántorkanonok káptalanja nevében tiltakozik Bylge nevű Veszprém vármegyei adománybirtokuknak Lőrinte mester és fiai által való erőszakos elfoglalva tartása miatt azért, mert rossz anyagi helyzetükben perelni most nem képesek, és jogaikat sem akarják elenyészni hagyni.

1415. Aug. 5-én a zalai konvent Zs.-nek jelenti, hogy Branda, a veszprémi püspökség gubernátora részére perbeli cselekmények végzésére egy évi időtartamra adott felhatalmazása alapján Zala megyében vizsgálatot tartva megállapította, hogy Rozgon-i István Segwar-i alvárnagya, Akai Péter és Márton Szt. Jakab másnapján (júl. 26.) a Segwar várhoz tartozó Bylegei Ányos fiával, Gergellyel, János fiával, Benedekkel, Fábián fiával, Gergellyel, Jakab fiával, Jánossal, Kálmán fiával, Demeterrel és a szintén a várhoz tartozó Thothvasoni Barthus fiával, Jakabbal és László fiával, Imrével Rozgoni parancsára fegyveresen Branda-nak Ffyredi (Füredi) birtokrészére törtek, és Branda Gergely nevű ottani jobbágyát erőszakkal Bylege birtokra akarták vinni, és amikor Branda összes népe és jobbágya ellenük szegült, azokat, mint a lázadókat, elfogták.
Keresztelő Szt. János plébániatemplomáról 1433-ból tudunk.

1439.03.19-én a veszprémi káptalan előtt Segwari Pál a maga és fiai, Máté és Gergely nevében tiltakozik az ellen, hogy Albert király az ő Segwar nevű várukat és a hozzátartozó Bilige, Band, Thothwason tartozékokat Hedrehwarai Györgynek és fiainak, Pálnak és Zsigmondnak adományozza.

1345. máj. 16-án a fehérvári káptalan előtt a Vigman-nembeli Lőrinc fia Miklós mester és a veszprémi káptalan nevében Cosmas dékán-kanonok kijelentik, hogy a Segwari Tamás fiai, Miklós és János kezében lévő, de általuk is igényelt Bylgue nevű birtok ügyében, amelyért különben a veszprémi káptalan pert folytat Tamás fiai ellen, egyességre akarván lépni, és okleveleiket másolatban egymás rendelkezésére bocsátják, hogy arbitereik közöttük méltányos döntést hozhassanak. A fehérvári káptalan ezúttal a Miklós mester részét biztosító II. András király-féle 1233-i oklevelet írja át a veszprémi káptalan részére. 1357-ben egy perben István nevű plébánosát is említik.

1367. nov. 15-én a fehérvári káptalan jelenti I. Lajos királynak, hogy a veszprémi káptalan javára kiadott általános eljárási parancslevele értelmében kiküldte Miklós papot, a Szt. Márton-oltár magisterét, és jelenlétében Kevesdi Pál fia János nov. 10-én nyomozva megállapította, hogy 1365. dec. 21-én Tamás fia János és Segwari Miklós fia Ferenc a veszprémi káptalan fajszi jobbágyaitól, Páltól, Tamástól és Pétertől a Bilegei erdőben makkoltatott 6 sertését erőszakkal elvették, majd két jobbat megtartva, négyet visszaadtak, és amikor az elvitt két sertésért a várba mentek, kigúnyolták és súlyosan bántalmazták őket.

Veszprém megye - Billege falu és Tórvázsony körzete

A hadi-utak és a sóutak kereszteződésénél fekvő falut már 1334-től vámszedőhelyként említik, de Bilegei vámról már 1322-ben olvashatunk. 1322. okt. 9-én Veszprémben kelt az az irat, amelyből megtudjuk, hogy Mykow mester, veszprémi curialis, Ursi (Örsi) Myske és Sari Domokos fia Imre, a nemesek által kiküldött bírák közlik, hogy Leurenthe (Lőrinte) mester kérésére Domokos várjobbággyal együtt egyiküket, Imre mestert az igazság felderítésére küldték, akik visszatérve elmondták, hogy Lőrinc vajda fia Miklós mester a per folyamán Verustoi (Vöröstói) Leurenthe (Lőrinte) mester fia Tamás mester 2 tunella borát erőszakkal elvitette, és jobbágyát, Totvasoni Bernathot megverette, javait elvette, a másik jobbágyától, Biligei Cusmastól 2-2 ökröt és juhot ragadott el, valamint a Biligei vámban a Tamás mestert megillető részt erőszakkal elvetette, és sok más jogtalanságot is elkövetett. A XIV. sz.-ban a káptalan és az Essegváriak pereskednek érte.

István nevű papja 1333 és 1335 között három éven át szerepel a pápai tizedjegyzékekben. 1336. febr. 5-én a fehérvári káptalan előtt György veszprémi kanonok és dékán káptalanja nevében Leurente fia Tamás fiait, Jánost és Miklóst eltiltja már a nagyatyjuk, Leurente mester és atyjuk által elfoglalt, és reájuk igaztalan címen háramlott Veszpém vármegyei Bylge nevű káptalani birtoknak az elidegenítésétől, főleg pedig felosztásától, melyet Lőrinc vajda fiával, Miklóssal szándékoznak megejteni. György kanonok megjegyzi még, hogy egyháza már nagyatyjukat és atyjukat is több alkalommal megintette, és a birtok visszatérítésére figyelmeztette.

Veszprém Vármegye megbízottja közli, hogy Hunyadi János kormányzó gyűrűspecsétjével ellátott, és 1452 május 14. előtt kelt parancsára, amely parancs Esseghwari Pál bejelentése szerint az ő öröklött jogú Bilige possessióban álló vámjára vonatkozik, a tanúvallatás tartására kiküldött négy megyei szolgabíró a nevezett possessió név szerint feljegyzett szomszédai és a megyebeli nemesség vallomásaiból az alábbi igazságot állapította meg, hogy az úton, amely felfelé halad, Csepely birtoka és a Bakony felé, és nem a Balatoni oldalon van, hacsak nem Billegére megy, ott köteles vámot fizetni, ha pedig valaki ezen az úton a vám fizetése nélkül közlekedik, a Biligei vámos mindig jogosult volt azt elfogni és áruját elkobozni, és így van jelenleg is, kivéve Zenthkeralzabadi, Fayz, Vamos, két Chathar, két Barnagh, Veresthow, Menchel, Leanfalw és Jwthas possessiókat. Plébánosát ismét név nélkül említik 1454-ben.

1474.02.07-én a veszprémi káptalan előtt Essegvári Pál fiai, György és Pál a testvérük, János nevében is tiltakoznak amiatt, hogy Gábor kalocsai érsek az ő Veszprém vármegyei Tótvázsony és Billege birtokaikat felkérte testvérei, Matucsinai Miklós és Mihály részére a királytól, akit az eladományozástól eltiltanak. 1488-ban 26 Ft-ot adózó jobbágy lakossága túlnyomórészt az Essegváriaké, kisebbrészt az Újlaki családé és a káptalané.

1501-ben Osvát néven említik a plébánosát. 1504.11.24-én II. Ulászló király közli a veszprémi káptalannal Esseghwari Ferenc panaszát, amely szerint Kamychaczi Horwath Márk és Márton Almadi apát az előbbinek név szerint felsorolt nemes familiárisait, Wason várában székelő várnagyát és provizorát, valamint a Veszprém megyei Wason, Barnagh, Kysbarnagh, Chepel, Werestho és Herend possessiókban lakó, szintén név szerint feljegyzett jobbágyait a panaszos Veszprém megyei Bilyge possessiójába küldték, és ezek ott ennek Thorma Mihály nevű jobbágyát elfogták, Wason várba szállították, ahol ma is fogságban van, egyben javait is elszállították. Elrendeli a panasz tárgyában a tanúvallatást és a hatalmaskodóknak a királyi perszonális prézencia elé az idézés napjától számított 32. napra inszinuációval leendő perbehívását, meghagyván nekik a hatalmaskodásban részt vett jobbágyaik előállítását is.

1511.11.19-én Budán kelt Elisabeth oklevele, melyben II. Ulászló király megparancsolja a fehérvári keresztes konventnek, hogy Beicz-i Kálmánt, ennek fiát, Ambrust, Csatári Balázs lányát, Dorottyát, Csatári Tamás lányait, Margitot és Dorottyát iktassa be a Veszprém megyei Homokbödöge, Egyházasbödöge, Billege, Csatár és a Vas megyei Szökefölde birtokába. 1512.10.31-én a fehérvári keresztes konvent tanúsítja, hogy Kereszturi György és Cseglei Mihály királyi emberek Eussyi Márton pap keresztes testvér jelenlétében okt. 14-én és 15-én bevezették az oklevélben felsorolt szomszédok jelenlétében Beiczi Kálmánt és társait a Veszprém megyei Homokbödöge, Egyházasbödöge, Billege, Csatár és a Vas megyei Szökefölde birtokba.

A faluban 1536-ban 18 porta közül csak 5 fizetett fele adót, 1542-ben 10 porta adózik, 8 szegénysoron levő nem. 1557-ben, vagy más adatok szerint már 1550-ben puszta, többé nem is települ újra. A XVI. század közepén már lakatlan volt, és a templomát 1550-ben már betöltetlenként említik. 1629-től Bögének is említik, a káptalani részeket külön kezelik, és az Essegváriakét Tótvázsonyhoz csatolták.
Billege falu helyének Déli részén 1890 körül, Tósoki I. földjén alapfalak és nagy, lapos téglák kerültek elő, valamint innen került elő egy vasbuzogány is, amelyet 1862-ben a Magyar Nemzeti Múzeumba küldtek. A lelőhelyet valószínűleg az elpusztult falu templomának helyével azonosíthatjuk.