5. Veszprém megye - Ecsér és az ecséri templomrom

1333. márc. 13-án egy perről olvashatunk, melyben említik, hogy 1332. márc. 25-én István fia Miklós mester, zalai comes a nemesi congregacion Tapolcán bemutatott egy királyi registrumot, mely egyebek között Zepezdi Péter fia Bedeut, mint nemes várjobbágyot nevezte meg, Bede viszont az ország nemesei és a királyi serviensek társaságába helyezte magát, míg Henrik veszprémi püspök, királynéi udvari kancellár ugyanott Bedet a veszprémi egyház harcos nemes jobbágyának mondta. Az ügy máj. 1-ére Károly király és Pál comes országbíró elé került, és további tanúk meghallgatásával, és oklevelek bemutatásával folytatódott, amikor Henrik püspök bemutatta a fehérvári, a győri és a vasvári káptalan okleveleit, hogy a veszprémi egyház Zepezdi jobbágyai soha nem tartoztak a nemesek vagy a királyi serviensek kötelékébe, hanem mindig ezen egyházhoz tartoztak jobbágyi jogon. Vele szemben Bede bemutatta a tihanyi, a zalavári és az Almadi konvent, valamint Zala megyei alispánja vizsgáló oklevelét, és ezek alapján azt állította, hogy ő nemzetségeivel együtt Szt. István király óta az ország nemeseinek közösségébe tartozik. Pál comes megkérdezte Bedet, hogy Zepezd földön kívül más földön vannak-e nemzettségi és atyai ágon nemes rokonai, az azt felelte, hogy az Echeri nemesekkel van rokonságban, és a Zepezdi föld az Echeri nemesekkel való megosztás révén került hozzá. A püspök azt állította, hogy Bedenek nem Echerben, hanem Zepezdben vannak a veszprémi egyház jobbágyságába tartozó rokonai. Amikor Pál comes a törvényszéket ülőkkel együtt további bizonyítást írt elő, és a pert márc. 10-re halasztotta, akkor Bede Henrik püspök jelenlétében bevallja, hogy ő Zepezdi földjével együtt a veszprémi egyház nemes jobbágya, és visszatér annak szolgálatába.
A falu István nevű papjáról először egy 1334-ben kelt pápai tizedjegyzékben olvashatunk, az ecséri Szűz Mária egyház első okleveles említése 1353-ból származik, ekkor a tőle nyugatra álló plébánia épületével együtt szerepel.

Ecséri templomrom

1353. júl. 26-án a fehérvári káptalan jelenti I. Lajos királynak, hogy júl. 26-án, amikor bizonyságának a kíséretében a királyi ember 4 Echyri sessiót, hármat a helybeli egyház oldalán, a Balaton felőli részen, egyet pedig a plébános curiája mellett a hozzájuk tartozó, és részben a Balaton mellett, részben pedig a falu nyugati oldalán fekvő szántóföldekkel együtt a veszprémi káptalan részére visszafoglalt, Echyri Tamás fia György és János fia László a saját, valamint Benedek fia István és Gergely fiainak, Péternek és Miklósnak a nevében az iktatásnak ellentmondott, ezért ítélőszéke elé idézte őket. 1355. és 1358. között a győri káptalan jelenti I. Lajos királynak, hogy Szécsi Miklós országbíró rendeletére kiküldte bizonyságát, és kíséretében a királyi ember a veszprémi káptalannak az Echyr faluban 1353. júl. 26-án visszafoglalt birtokrészecskéjét a következő elosztásban találta: három sessiója, illetve telekhelye a helybeli egyház Balaton felőli részén terül el, s kertjeik helyétől egészen a Balatonig elnyúlva hét hold csatlakozik hozzájuk. A plébános curiája melletti negyedik sessio nyugati oldalához, hosszában délfelé egy hold simul, a falu nyugati tájékán, a szántás elejéig és végéig terjedően 20, ennek a nyugati szélén pedig hat holddal bővülnek szántóföldjeik, és az egésznek az értékét öt márkára becsülte. 1364. márc. 28. Bubek István országbíró a veszprémi káptalannak Echyri birtokrészecskéjéért folytatott perében utasítja a fehérvári káptalant, küldje ki bizonyságát, és kíséretében a királyi ember, a szomszédok, határos birtokosok és a felek vagy képviselőik jelenlétében, 1364. márc. 28-án, a visszafoglalásról szóló oklevélben megadott minőségük szerint és terjedelmükben határolja el az 5 márkára becsült 4 sessiót, szántóföldjeiket és tartozékaikat, és az Echyri nemesek esetleges ellentmondását figyelemre nem méltatva, iktassa a káptalan részére, a jelentést pedig 1364. aug. l-re küldje meg a királynak. 1364. márc. 31-én a fehérvári káptalan jelenti I. Lajos királynak, hogy Bubek István országbíró parancsára kiküldte Antal mester kanonokot, s kíséretében Alchi Ugrin fia Miklós, márc. 28-án, az alpereseknek és másoknak a tiltakozását figyelemre nem méltatva, a veszprémi káptalant a fenti birtokokba beiktatta.

Az ecséri templomrom egy, a XII-XIII. században épült falusi templom maradványa. A templomot Szent Kristófnak, a hajósok védőszentjének szentelték. Az őt ábrázoló freskó nyomai még látszanak, de a formák már nem kivehetőek.

A templom feltehetően egy korábbi épület alapjaira épült, az építőkövek között mai is láthatóak a római kort idéző kőmaradványok. Urasági templom lehetett, hiszen háromhajós épület volt, és a környék templomaitól eltérően íves szentélyzáródású. Déli oldalán előcsarnok állt, az északkeleti oldalon sekrestye és csontkamra, ossarium. Az ásatások során egy hatalmas keresztelőmedence, valamint több, gyönyörűen faragott kő is előkerült. Ez nem követi a Balaton-felvidék középkori templomaira jellemző négyszögletes szentélykialakítását.
A romtemplom régészeti és műemléki helyreállítása 1961 és 1963 között zajlott le, a régész Czeglédi Ilona kutatása és az építész Koppány Tibor tervei szerint. A templom romjait szigorúan védett terület öleli körül, amely halmai alatt az egykori Ecsér jobbágyfalu házainak maradványai rejtőznek. Feltárásuk után ez lesz az első korhű Árpád-kori magyar falu a Balaton partján.

1394-ben Koltai György éneklőkanonok és Tamás nevű testvére rokonságuk képviseletében papkeszi malmukat és tartozékait szerezte meg alsóendrédi, szécsi, ecséri és teleméri birtokrészek fejében. A káptalani birtoklás végére ekkor került pont.

1433-ban a falu kegyura, Ecséri László királyi altárnokmester búcsúengedélyt szerzett a templomnak, majd gótikus stílusban átalakította és sekrestyét, valamint előcsarnokot épített hozzá. A XV. században a káptalan, a helyi nemes Ecsériek mellett a kapornaki apátság itteni földjeiről is tudunk. A települést a templommal együtt 1548-ban égették fel a törökök, a lakóit elhurcolták. Az elnéptelenedett falu és a magára hagyott temploma pusztulni kezdett. Többé nem települt újjá.

Ecséri templomrom