6. Veszprém megye - Máma falu és a mámai templomrom

Máma templomrom

6. rész: Veszprém megye - Máma falu és a Mámai templomrom

Máma falu feltehetően már a honfoglalás idején is létezett. A település neve egy - az ezredforduló táján született - görög nyelvű alapítólevélben szerepel, amely szerint István király Mámát a szomszédos településekkel együtt a veszprémvölgyi apácamonostor birtokába adta. A templomrom a jelenlegi balatonfűzfői plébániatemplom mögött található a Jókai utca 37. szám alatt. Máma falu feltehetően már a honfoglalás idején is létezett. A település neve egy - az ezredforduló táján született - görög nyelvű alapítólevélben szerepel, amely szerint István király Mámát a szomszédos településekkel együtt a Veszprémvölgyi apácamonostor birtokába adta. Ez az irat egy 1109-es Kálmán-féle latin átiratból maradt ránk. A falut a XI. századtól a XVIII. század elejéig a Veszprém-völgyi bazilissza, majd ciszterci apácák birtokolták.

A tatárjárás idején, 1242-ben a települést feldúlták, és a temploma is elpusztult. A ma látható romtemplom keletkezési idejét a régészek a XIII. századra teszik, de nem lehet korábbi, mint védőszentjének, Szent Lászlónak szentté avatása, azaz 1192. Egy dokumentum szerint 1296-ban már állt Máma Szent László tiszteletére emelt, kelet-nyugat tájolású, egyhajós, egyenes szentélyzáródású kis, falusi középkori temploma.

Déli oldalán volt a kapu, melynek már csak a küszöbe látszik. A templom többször elpusztult. Diadalíve alatt középkori eredetű, vörössel festett geometrikus formák még láthatók. Építőanyaga a fűzfő-várpalotai dombvidék kemény mészköve, amelyet az Árpád-korra jellemző erősen meszes habarccsal rögzítettek. Hasonló kövekből épült a litéri, vilonyai, sólyi, berhidai és ösküi középkori templom is. Falait kétoldalt durván lenagyolt kövekből rakták, melyek közé öntöttfal mintájára habarcsba kevert kisebb köveket töltöttek. Padlója sártapaszos volt. Kívül fehérre vakolták, faragott kőrészek nem díszítették, mint ahogy az Árpád-kori kis falusi templomok nagyobb részét sem.

1410-ben Szárberény egyházának filiája. A török időkben több környékbeli faluval egyetemben többször elnéptelenedett és újratelepült. Egy török elöljáró, a fehérvári aga fennmaradt XVI. századi levele arról tanúskodik, hogy a keneseieket hogyan próbálta visszacsalogatni a területre: "Mahumethi török hitemre, Űri Emberségemre s becsületemre, Szakállomra és esküszöm Sóra, kenyérre, hogy csak jüjjetek haza. Falutokba, Helységtekbe, Szántsatok, vessetek, kapállyatok, kaszállyatok és takarjatok, Senkitül Semmit ne félyetek, fejem fenállásáig nem hagylak benneteket senkinek megháborgatni. Sőt még Adótokat is megkissebétem."

A templom többször elpusztult. 1625-ben II. Ferdinánd a győri jezsuitáknak adományozza a templomot, akik a török harcok után igyekeznek rendbe hozni. 1702-be kijavították, északi oldalához sekrestyét építettek, illetve barokk vakolatréteg is került a templombelsőre, amelynek nyomai helyenként még felfedezhetőek a középkori vakolat mellett. Korabeli leírás szerint famennyezetet és zsindelytetőt kapott, sekrestyéjében Szent László oltára állt.1702-ben még kijavították, északi oldalához sekrestyét építettek.

Thay Kálmán "Dunántúli hadjárat 1707-ben" című könyve alapján állíthatjuk, hogy falu a XVIII. század elején, Rákóczi szabadságharca idején pusztult el. 1717-ben már, mint pusztát írják le. A harcok elmúltával a falu lakói nem telepedtek vissza, bár temploma még állhatott, mert egy 1761 augusztusában kelt vörösberényi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint: "A faluval szomszédos mámai pusztán van remeteség és remete. Távol van az emberektől, bár az esztergomi főegyházmegye engedélyével a Szent László tiszteletére szentelt templom mellett létesült." A következő közel 150 évben a terület lakatlan.

A XIX. század elején értesülhetünk arról, hogy az egyik kenesei harangon Máma falu templomára utaló, latin nyelvű felirat olvasható. Az 1860-as években Rómer Flóris ad leírást a romról, és egy alaprajz vázlatot is készít. A templom későbbi pusztulásának körülményeiről nincsenek adataink. A mai Balatonfűzfő a XX. század első évtizedeiben – a vasútépítést (1909) követően – kezdett kialakulni. Az egyik falfelületen a falfestés erősen megsérült részletei még látszanak. Az 1928-29-ből származó fényképek tanúsága szerint már rom, de még a nyugati oromfala állt.

Ma már nem látható oldalfalait 1932-ben az új templom építésekor bontották le. A megmaradt rom feltárása és helyreállítása az Országos Műemléki Felügyelőség vezetésével 1963-64-ben történt. Az egyik falfelületen a falfestés erősen megsérült részletei még látszanak. A templomrom az új katolikus plébániatemplom mögött látható. A szentély falai csaknem eredeti magasságukban megmaradtak, csakúgy, mint a diadalív. Itt a korabeli díszítőfestés nyomait is felfedezhetjük. A templomrom szerepet játszik a település és a Balaton-környék kultúrális életében is.