30. Csongrád megye - Ecser falu és az Ecseri templomrom

Az Árpád-kori Ecser Csongrád megyében, Szentes határában, Kajánújfalu és Szarvas között, az állattartó telep mellett található. A település neve először 1138-ban fordul elő az úgynevezett dömösi összeírásban, Ecer-ként. Ebben II. (Vak) Béla király vettette számba az atyja, Álmos herceg által alapított dömösi társaskáptalan birtokait és szolgálónépeit. Az iratban 65, név szerint felsorolt, kenyéradó szolgát említenek Ecserről. Temploma az Árpád-korban épült, és közvetlenül az esztergomi érsekhez tartozott. A lelkigondozást ferences szerzetesek látták el.

A királyi hatalom letelepítő. és a szabadságukat megnyirbálni akaró erőszakos lépései ellen fegyveresen fellázadó kunokat az uralkodó 1280-ban, a mai Hódmezővásárhely mellett vívott Hód-tavi csatában leverte. E mozgalom után a kunok kiürítették az addigi temesközi, valamint Körös-Maros-vidéki szállásaikat és visszahúzódtak a Kis- és Nagykunságba. Talán az ecseri kun lakosság, vagy annak egy része is követte társait, de ennek ellenére a falu élete nem szakadt meg.

A 14. században téglából és kőből megújítják Ecser román kori plébániatemplomát. A téglalap alaprajzú hajót nyolcszög, három oldalával záródó gótikus szentély egészíti ki.

A falu megmaradt templomának tégla- és terméskő falai vannak, a kövek felszínén eróziós nyomok láthatóak. Téglalap alakú hajójához csatlakozik a keskenyebb szentélye, mely nyolcszögletű, és három oldalával apszist képez a hajóval. A templomhajó ablakai román stílust őriznek. A szentély jellegzetes, románkori falazású. Az előkerült régészeti leletek alapján az építés ideje a 13. század második felére tehető.

A török adólajstromok szerint 1561-ben 12 adózó portája volt, és a Külső-Szolnokiak jegyzékébe került. A falut és templomát a Gyula ellen vonuló török hadak 1566-ban felperzselték, de a következő évtizedekben visszaszállingózott a lakosság. 1567-ben 28, 1579-ben pedig 21 adózó portája volt. A település megérte a török kori hódoltság minden nyomorúságát.

1588 január 13-án Prágában II. Rudolf király az esztergomi Swkan János magtalan halálával a királyra szállott javakat Kubinyi László kamarai tanácsosnak adja több egyéb birtok mellett Külsőszolnok megyében Szentkirály, Czybakháza és Kereki birtokot, Középszolnok megyében Szentmárton, Istvánháza és Ecser birtokot és Csongrád megyében Felegyház pusztát.

A templom és a falu a tatárjárás idején elpusztult, még 1266-ban is elhagyott faluként említik. Az elmenekült vagy elpusztult magyar lakosság helyét a 14. században a beköltöző kunok foglalták el, így Kun szállásként újra éled. Nagy Lajos király parancsára a Bencések elkezdték megtéríteni a sztyeppe népét. A fokozatosan meg települő, új uraik által erőszakkal megkeresztelt nép nyelvében és viseletében is levetkezte keleti gyökereinek hatását, és szinte teljes mértékben hasonult a környékbeli magyarsághoz. Ide vonatkoztatható írott források hiányában nem tudjuk mi lett az ecseri kunok sorsa.

A tizenöt éves háborúban, 1591-1606 körül néptelenedett el véglegesen. A középkorban még jelentős, nagyobb falu szerepel több, Magyarországot ábrázoló késő középkori térképen is.

1733-ban még álltak a torony romjai, ami összerogyott és már nem látható. A templomról Gyalus László építész készített felmérési rajzot 1898-ban.

2003-ban egy pályázat eredményeként sor került az állagmegóvásra és statikai megerősítésére. Ecser falu helyén később TSZ-központ létesült. Ma már csak néhány ház és tanya maradt ott.

30. rész: Csongrád megye - Ecser falu és a Ecseri templomrom