23. Veszprém megye - Kisdörgicse falu és a Kisdörgicsei templomrom

A falu a török hódoltság első évtizedeiben megsemmisült és csak a XVI. század végén tértek vissza lakói, akik újjáépítették a falut Kisfaluddörgicse néven az eredeti falutól keletre. A Kisdörgicse a Kisfaluddörgicse rövidített változata.

1959-ben az OMF feltáratta és részleges helyreállítással rögzítette maradványait. Az ásatást Éri István irányította, építész tervezője Koppány Tibor volt.

A Felső- és Kisdörgicse közötti országút mellett, az úttesttől délre található régi kőhíd az ország egyik legszebb ilyen jellegű műemléke. A dél felé, a Kű-völgy irányába folydogáló patak fölött átívelő, kőből gondosan rakott, egynyílású híd építésének ideje régóta vitatott: a környéken sok helyütt talált római kori emlékek miatt többen a provincia idejéből származónak tartották, mások a csúcsíves nyílás formájából gótikusnak vagy török korinak, illetve „valószínűleg” a XVIII. századinak ítélik.

Kisdörgicse a középkorban a Bogát-Radvány nemzetségé volt. Mindhárom Dörgicse egyházas hely volt, és templomaik romjai ma is állnak. A Balaton-felvidéken megszokott, egyszerű és kisméretű falusi plébánia az Árpád-korból, a mai Kisdörgicsétől nyugatra található egy mező közepén. Ez a pusztatemplom is keletelt, egyhajós román stílusú építmény íves szentélyzáródással. Bejárata a nyugati oldalon volt, ahol a dongaboltozat alatt a kegyúri karzat is ékeskedett. A hajó síkfödémes, és déli falán három lőrésszerű résablak látható. Az északi fal hiányzik ugyan, de nem feltételezzük, hogy ott is lett volna ablak, mert a román-kori vártemplomokra jellemzően itt sem volt szükség sok fényre, csak a biztonságot sugalló vaskos falakra.

1082-ben kelt oklevél említi először Dörgicsét, ezért a mai falu történetét ettől az időtől számítják. Az Árpádház korában mindhárom településnek saját kőtemploma volt, amelyek az itt élők gazdagságát tanúsítják. Az 1211-ben még egységesen Dörgicse (Dergiche) néven említett település több kisebb részre szakadt az évszázadok során. 1225-ben a Bogát-Radvány nembeli Ypolth fia, Albert birtoka, aki éppúgy, mint 1228-ban e nembéli Csepán fia Gyapoly, dörgicsei nemeseknek ad el földjeiből. A XIII. században és később is a Bogát-Radvány nemzetségbeli Dobi és Monaki családok kezén volt. Egyházát 1228-ból ismerjük.

1333 - 1335-ben, a három falu közül ez lehetett Füreddergicse, amelynek papja János volt
Kysdergeche, Füreddergicse, majd az 1390-ben először előforduló Szentmiklós-Dörgicse Kisdörgicsével azonos, és a név alapján következtethetünk templomának védőszentjére is. Az 1420-as évekből pedig Benedek nevű papja ismert.

A tihanyi bencésekkel a konstanzi zsinat idején, 1414-ben folytatott pert a káptalan a monostornak otthont adó félsziget előtti falvak tizedeiért. Az ellentét alapja a zsinaton letett XXIII. János ellenpápa azon rendelete volt, amellyel bizonyos magyarországi bencés monostoroknak megengedte, hogy birtokaikon a teljes tizedet ők szedhessék. Az érintett birtokok a félszigeten, az árkon belül fekvő Apáti mellett az árkon kívüli Aszófő, Füred, Kispécsely, Kék, Kövesd, Örvényes, Siske, Szentpéterdörgicse, Szőlős, Vászoly és Udvari voltak. XXIII. János pápa letétele egyben rendelkezéseinek hatályon kívül helyezését is jelentette. Az esztergomi szentszék 1416-ban, majd a zsinat és végül Zsigmond is, Londonban kelt oklevelében (?!) a káptalannak ítélte a félszigeten kívüli falvak tizedeit, Demeter apátot pedig azok jogtalanul történt beszedése miatt 2000 forintban elmarasztalta. Benedek nevű plébánosát 1420 körül említi egy oklevél.

23. rész: Veszprém megye - Kisdörgicse falu és a Kisdörgicsei templomrom