Tolna megye - Kormó falu

Tolna megye - Kormó falu, Madocsa körzete

Kormó település helye Dunakömlőd és Madocsa között majdnem félúton, a kövcsút déli oldalának két nagyobb kiemelkedésén, a ma már kiszáradt ér magaspartján található. Az egy utcás település szerkezete a friss szántásban még látszódott a szétszántott kemencék nyomán. A nyugatabbra fekvő dombon lehetett a település Árpád-kori része, a későbbi időszak már megfigyelhető mindkét domboldalban. A nyugatabbra lévő dombon egy kis elkülönülő részt találtunk, ahol a leletek alapján valószínűsíthető, hogy itt lehetett a település temploma.

1560. február 7-én kelt oklevele szerint I. Ferdinánd király újból adományozza Paksy János komáromi főispán és várkapitány, továbbá Paksy Lajos és Jób részére Gradacz, Sagovina, Orja és Csukancz pozsegamegyei és egyéb fehér, arad, tolna, solt és szabolcs vármegyei birtokokat. A birtokok között Kormo is szerepel.

1580-ban a szekszárdi szandzsák török összeírása szerint Kormo lakott, és 13 kapuadót fizetett.

A hódoltság idején valószínűleg a község elnéptelenedett, azonban a török kiűzése után, 1703. jan. 23-án Bécsben kelt oklevélben újra hallunk róla. Ekkor a királyi kamara szerződése értelmében a Paksy család leányági leszármazóinak Tolna, Fehér, Komárom, fehérmegyei Soltiszék, Pilis, Csongrád, Szabolcs, Bihar, Békés, Posega, Kőrös és Orbász vármegyékben fekvő Paksy birtokokat, köztük Kormoval 32,000 forint ellenében átengedi.

Magáról a településről nem sokat találunk, templomáról gyakorlatilag semmit, nemesi névben többször előfordul okleveleinkben. 1145-ben hallunk először Kormo földjéről. Ekkor a Bikach-nembeli nagy Bikach főkamarás, tárnokmester által II. Géza királytól erre a célra nyert, tolna vármegyei madochai területen Dénes bodrogi ispán által assignáltatván azokat Szt. Miklós tiszteletére épülő monostornak adományozza minden tartozékaival Madocha udvarnoki földet, a tolnai várhoz tartozó Kormo földet és Egyed udvarnok földjét, a leírt határok közt, továbbá Kwachfalua, Egedhelese, Harangozo, Bezedespalkwtha, Naghtelek, Budichhwlese és Kwrtwel birtokokat a tartozékaikkal. A felsorolt tanúk Quinquenus esztergomi érsek, Antonius pécsi püspök, Belas nádor, Rednald curialis comes, Dénes bodrogi ispán, János és más notariusok.

A településsel kapcsolatban a következő időszakban semmit nem hallani, feltehetően a tatárjárás idején elpusztult, vagy elnéptelenedett, aztán nemesi névben többször megjelenik, majd 1439-07-15-én kelt oklevelében a fehérvári káptalan bizonyítja, hogy megkapta Albert királynak a neki és a tolna vármegyei hatósághoz, és a veszprémvölgyi apácák részére szóló oklevelet, mindkettőt szóról-szóra közli, amelynek értelmében Fehérvári Kezthel András mester kanonoktársát küldte ki a királyi levél kikézbesítéséhez, aki júl. 6-án kiszállt a megyei hatóság székhelyére, Chernelre és ott eredetiben mutatta be a királynak az apácák részére adott kegyelemlevelét. A megyei hatóság a király levelét a legnagyobb tisztelettel fogadta és az alispán és a szolgabírák kijelentették, hogy annak a tartalmát teljes egészében végre fogják hajtani, és tudomásul veszik az apácák három birtokának, Parthmadacha, Kwrthwel és Kormo-nak az ő megyéjükből Fehérmegyébe való átcsatolását, és ezek fölött többé joghatóságot nem fognak gyakorolni.

Kormót pusztaként jelzik az 1800-as évek elején készült térképen

Mivel a szomszédos Hada falut a török után németekkel telepítették újra, feltehetőleg ide is költöztek németek, a két falu közelsége miatt, azonban azóta a történelem viharaiban, templomával és gyakorlatilag írásos emlékeivel együtt megsemmisült, ma csupán szántóföld. A szomszédos, és az Árpád-korban kialakuló Kövesfok vagy Szent András, Hada, Örs, Szőlős vagy Gyűrűs, Vártövi, Kápolna, Hüllő nevű települések lakossága a falvak pusztulása után a környéken legjobb adottságokkal rendelkező Bölcskére költözik.

Az 1700-1800-as évek fordulóján készült térképen pusztaként jelzik