Fejér megye - Penteleymonostora falu

Penteleymonostora lakói a tatárjárás során eltűntek, a monostor kegyura történelmi források alapján örökös nélkül meghalt, és a család ezzel kihalt. A monostor épülete romossá vált, azonban neve és a birtok megmaradt, az urai nélkül a birtok a királyra szállt. Törekvések még történtek helyreállítására, és még egy darabig szerzetesek is élhettek benne, de ekkor már monostorról nem beszélhetünk. Ezért a birtokért, és a hozzá tartozó Szalki szigeten lévő halásztanyákért szinte folyamatosan birtokviták és perek zajlottak. A Bődszigeten lévő Penteleimonostorán ekkor már csak templommal rendelkező halásztanyákról beszélhetünk, és az éledő, parti Penteléről templom híján ide jártak imádkozni a falubeliek. A Duna az útjában lévő Bődsziget különálló végét szépen, lassan elhabolta, és a kis halászfalu, halásztanya templommal rendelkező szigetrésze hullámsírba vonult. A monostorszigetnek az utolsó döfést a Duna szabályozása adta meg.

1330-ban a bődszigeti („Bewdzygethe”) három halásztanyát, valamint Penteleymonostora birtokot az Almásiaknak visszaadják. A pergyőztes Almásiak, Miklós fia Pál és János pénzzavarba kerültek, és 1350-ben elzálogosították Berényi János fiának, Pálnak 16 márkáért Pentele kétharmad részét, a szigeti tanyákat és a Szent Pantaleon egyház kegyúri jogát is. Innen valószínűsítik, hogy Pentele templomának is Szent Pantaleon volt a patrociniuma, mivel az oklevélben csak egyház, „ecclesie” szerepel, nem pedig monostor „monasterium”. Ettől azonban még nincs kizárva, hogy a Duna-szigeti monostorról lehet szó, nem pedig Pentele középkori plébániatemplomáról, „ecclesie S. Pantaleonis”. A kisebb kolostorokat egyszerűen csak egyházként nevezték meg, főleg, ha már csak a templomát használták. Egy 1350-ben keltezett írásban hallunk egy bizonyos Szent Pantaleon egyházról, de ez valószínűleg a Duna-szigeti monostor volt.

Károly Róbert idején új családok emelkedtek föl, és közéjük tartozott a Becsei család is. Becse Imre, barsi ispán, lévai várnagy 1317-18-tól kezdve egyre-másra szerezte meg a Duna bal partján levő birtokokat. Károly Róbert Zalk falut Becseinek adományozza, később pedig Petlhendet 1320-ban. Beledülését 1324-ben vásárolja meg a Bődszigeten lévő halászó helyekkel együtt. Becsei Imre 1329-ben azt állítja, hogy „Penteleymonostora” és „Penteley” falu két különálló birtok, és az előbbit Károly Róbert király neki adományozta, jogait elismervén. Almási Kakuk, János és Pál azonban magáénak követeli a jogos örökségüket és Druget János nádor segítségével a budai káptalant kérik fel Pentele határainak felmérésére. A nemzetség névadó őse nyomán Andornoknak nevezték meg a várat és a hozzá tartozó várföldeket, tehát a vár körül minden bizonnyal az ezt követően kialakuló váralja falut is, a későbbi Pentelét, melynek neve először 1329-ben jelenik meg oklevélben „Possessio Penteley” (Pentele birtok) formában. Ugyanitt külön birtokként említik meg a monostort „Possessio Penteleymonostora” formában. A szigeti birtok évszázadokkal később is saját névvel rendelkezik (lásd Lázár térképe). Csak ekkor vehette fel a Pentele nevet a szomszédos Szent Pantaleon egyház javadalmát képező falu, a mai dunaújvárosi Óváros is.

A Szigetfőt birtokló veszprémvölgyi Szűz Mária kolostor apácái Anjou Mária királynőtől megkapják Csetény falut, valamint a birtokukba jut az az 1238. évi oklevél, melyben az Andornok vár és Csetény között rögzítették a határokat. Az említett oklevél segítségével akarják megszerezni Pentelemonostorát. Perükben felhasznált 1238. évi oklevél pecsétje megsérül, mert az őket képviselő Vízközi Tamás diák, hogy kedvezzen az Almásiaknak, leszakította az oklevelet hitelesítő pecsétet. 1382-ben a Szigetfőt birtokló apácák megvádolják Almási Pál fiát, Tamást és Almási János fiát, Miklóst, hogy jogtalanul elfoglaltak bizonyos területeket a birtokaikból. Ezt az oklevelet 1398-ban a veszprémi káptalannal, majd 1401-ben Luxemburgi Zsigmond királlyal is átíratják, hogy hitelesítsék azt. A határjárás után kiderül, hogy az apácák vádja megalapozatlan volt, ezért a birtok az Almásiak kezében marad.

1409. júl. 11-én Budán kelt Rozgonyi Simon országbíró utasítása, melyben a kalocsai káptalant kiküldi, hogy abban a perben, mely a Duna-Pentele és Szalk-Szentmárton nevű birtokok mentén lévő halásztanyák iránt Almási Mihály és Báthmonostori László között folyt, határt járjon, és állapítsa meg, hogy a halásztanyák hová tartoznak.

1329. okt. 20-án Druget János nádor perhalasztó levele szerint Bechey-i Imre mesternek okt. 20-án kell színe e. bemutatnia az Almasi nemesekkel, Pállal, Jánossal és Kakuk-kal szemben a Fejér vármegyei Penteley birtokra vonatkozó okleveleit, majd 1329. okt. 28-án Csanádon Druget János nádor tudtára adja a budai káptalannak, hogy amikor korábbi perhalasztó levele értelmében Bechey-i Imre mester a Fejér vármegyei Penteley birtokra vonatkozó okleveleinek bemutatása végett okt. 20-án B. Mychaelis színe elé járultak az ügyvédi megbízással Jánost is képviselő Almasi nemesek, Pál és Kakuk ellenében, előtárta a király olyan, új és autentikus pecsétje alatt kiállított nyílt oklevelét, amely az uralkodó egy másik, még megelőző, régi pecsétjével megerősített oklevelét átírva foglalta magában, és amelyből az derült ki, hogy a király Penteleymonostra birtokot, ahol a neki tett jelentés szerint korábban görög apácák éltek, idegen jog sérelme nélkül örökre Bechey-i Imre mesternek adományozta, aki az oklevélben írottakhoz még hozzátette, hogy a szóban forgó Penteleymonostora nem azonos az Almasi nemesek Penteley birtokával, mely utóbbi birtoknak ő pusztán csak tőszomszédja, ám az utóbbi állítással szemben Pál és Kakuk olyan kijelentést tettek, miszerint örökségi jogon maga a monostor is őket illeti, és az nem valamely más elkülönülő birtokon, hanem az ő tulajdon birtokukon áll. A taglalt ellentmondásos helyzet tisztázása érdekében a nádor úgy rendelkezik, hogy márc. 14-én emberei, Domokos, ill. Day fia, János valamelyike a káptalan kiküldött tanújának társaságában keresse fel Penteley birtokot, s ott aszerint, ahogyan az odahívott szomszédok jelenlétében elvégzendő határjárás során Pál, János és Kakuk megmutatják a magukénak tartott birtok határait, jelölje meg a régi határok mentén a határjeleket, abban az esetben pedig, ha ellentmondók akadnának, idézze meg őket nádori ítélőszéke elé, míg ha a monostor kapcsán, vagy valamely más, a fentiek szerint elhatárolt területen belül eső földrész kapcsán Bechey-i Imre mester tenne ellentmondást, úgy a monostort, ill. az Imre mester által elvitatott földdarabot is külön határjelekkel kell körben megjelölni. A nádor az embere által eszközlendő eljáráshoz a káptalan közreműködését kéri, egyben 1330. márc. 21-re a történtekről számot adó s a kitűzött határokat is feltüntető írásos jelentés bemutatását is elrendeli.

1409-ben az Almásiak ellen pert indít Becsei Imre dédunokája, aki az új birtokközpontja nyomán önmagát Bátmonostori Töttös István fia László fia Lászlónak nevezi. Ez a bizonyos Bátmonostori Töttös László, aki túlparti Szalk, Beledülése, Petlend birtokosa volt, az „ősi örökségre” hivatkozva magáénak követelte a Pentelemonostora birtokot. Ügyének sikerült megnyernie Zsigmond királyt is, akinek jóindulatát maga mögött érezve 1409-ben Budán azért tiltakozik, hogy az ő Duna-szigeti Pentelemonostora birtokát elfoglalva tartják az Almásiak, Almási Miklós és Tamás. Az Almásiak azonban nem hagyják magukat birtokukból kiforgatni. Rozgonyi Simon országbíró még 1409-ben felkéri a kalocsai káptalant, hogy mérje fel a Pentele, Pentelemonostora birtok határait Szigetfőtől a Duna mentében Süldig, és állapítsa meg a vita tárgyát képező bődszigeti három halásztanya helyét. A kalocsai káptalan Bátmonostori Töttös László távolmaradása miatt nem tudott dönteni, ezért Rozgonyi országbíró 1410-ben a szekszárdi konventet kéri fel a határok felmérésére. Töttös László azonban szándékosan megint nem jelenik meg a döntőbíró előtt. Az országbíró kénytelen 1411-ben a fehérvári káptalant megkérni, hogy állapítsa meg, miszerint a vitás dunai halászóhelyek Almási Mihály Pentele-Pentelemonostora birtokához tartoznak, vagy esetleg Töttös László Szalk-Beledülése-Petlend birtokához. A nyárra halasztott határjárás sikertelennek bizonyult, mivel a pereskedő felek helytelenül nevezték meg a vitás szigeti halásztanyákat. Az oklevélben „Pentheletonyaja” azaz Penteletanyája és „Zalchtonyaja” azaz Szalktanyája néven szerepelnek.

Monstor Butibulas, a Penteley sziget Lazius Wolfgang térképén 1514-1575 között

Rozgonyi Simon országbíró 1411. jan. 4-én Báthmonostori Töttös László és Almási Mihály között a Pentelemonostor és Szalkszentmárton nevű birtokokhoz tartozó három halásztanyahely iránt folyt perben a fehérvári keresztesek konventjét az ítélet végrehajtására kiküldi.

1414-ben Zsigmond király parancsára a szekszárdi konvent zárja le a pert, a döntése alapján megfelezték a vitatott szigetet, rajta a halásztanyákkal Almási Mihály Pentele és Bátmonostori Töttös László Szalk nevű birtokközpontja között. A jobb parti részt Mihálynak, a bal parti részt pedig László úrnak ítélik. Az ítélet kihirdetése és a felek hivatalos beiktatása azonban elmarad, mivel a királyi megbízott nem jelenik meg a helyszínen, és mert Zsigmond király kételkedik a Duna áradása idején megejtett határmérés megbízhatóságában.

A török uralom, és a kiűzetésük céljából vívott 15 éves háború következtében elnéptelenedett a táj. Az 1600-as évek végén szerbek (rácok) telepedtek le a kihalt Almás faluban, melyet III. Ferdinánd a Farkas és Lindvay családoknak adományozott, a Penteley Bődsziget viszont teljesen kihalt, a Duna-parton levő Pentele újra népesült, a sziget a faluval és a monostorral ezt követően - hullámsírba vonult.

1415-ben Zsigmond a beiktatás elhalasztását kéri a szekszárdi konventtől, mivel Töttös László Boszniában, a törökkel harcol. A királyi parancs után a konvent kiszállt az ügyből, Bátmonostori Töttös László pedig még abban az évben meghal a boszniai hadjáratban. Kilenc évvel később, 1424-ben az Almási családdal rokon Szentkirályi János követelte az almási, pentelei és gáborjántelkei birtokok őt megillető részét az Almási családtól. A család a fehérvári káptalan által hamar megoldja a birtokügyet. 1448-ban a gyűlölködő Bátmonostori Töttös család újra felbukkan a túlparti örökös, ifjabb Bátmonostori Töttös László személyében, akinek 40 csabonyi és szalki jobbágya szándékosan megtámadják a Zsadány-nembeli birtokosok Pentele falubeli jobbágyait, és két csabonyi eredetű jobbágy meghal. A konvent és a megye a dolgot kivizsgálta és igaznak találta, de hogy a folytatása mi lett, nem tudjuk meg.

A Pentelemonostora birtok későbbi oklevelekben már nem szerepel, sőt 1449-ben, amikor Gergely milkói püspök az esztergomi érsek parancsára meglátogatta az érsek joghatósága alá tartozó bencés kolostorokat, Pentele kolostorát nem említi. A pentelei monostor esetében is elképzelhető, hogy néhány szerzetes élhetett még a monostorban a 15. század idején, akik a kegyúri család sírjait gondozhatták, mivel azonban nem hallani szerzetesi életről az egykori apátságban, ezért valószínűsíthető, hogy ekkorra, de inkább korábban, 1350-től a szerzetesek nélküli apátságból egyszerű templom lett, melyet aztán valamikor erődített magának a nemzetségi templom kegyura, Bugyi Balázs kommendátor apát. Annak a helyi hagyománynak is lehet igazságtartalma, mely szerint a falubeli emberek a rácdombi templom felépülte előtt a szigeti templomba jártak imádkozni.

Muster Baubulas, a Penteley sziget 1686-ból

Fejér megye - Penteleymonostora, a falu - Dunaújváros körzete