60. Tolna megye - Somogy falu és a Somolyi templomrom

A Tamási és Hőgyész közötti 65-ös úton kb. a 35-36 km szelvény között már látszik a somolyi templomrom. Regöly határában, a településtől Ny-ra, mezőgazdasági terület közepén, kisebb emelkedőn álló, egykor körítőfallal övezett, keletelt, feltehetően poligonális szentélyzáródású templom rommaradványa három szint magasságig megmaradt, két lépcsős támpillérrel megtámasztott Ny-i torony, a hajó Ny-i falának maradványaival. Az É-i és D-i oldalakon csúcsíves nyílásokkal megnyitott torony Ny-i homlokzatán háromszögben záródó bejárati nyílás, felette résablak, a toronyaljból a bejárathoz hasonló nyílás vezet az egykori hajóba. Néhány ablakszemtöredék bizonyítja, hogy az épület bizonyos ablakai üvegezve voltak. Magát a templomot nem jegyzi középkori oklevél. Somogy környéként már a bronzkorban és a Római korban is letelepedésre alkalmas helyet találtak az elődeink.

60. rész, Tolna megye - Somogy falu és a Somolyi templomrom

Zsigmond 1407. június 2-án a falut Ozorai Pipo főkincstartónak és testvérének, firenzei Scolaris Máténak ajándékozta szolgálataikért. A környék említésre kerül még a birtokösszeírások kapcsán is. 1425-ben Ozorai Pipó a terület felét a fehérvári káptalannak adta tovább, hogy a Boldogasszony tiszteletére szentelt koronázó-templomba temetkezhessen. A következő évben 1426-ban Zsigmond király megerősítette Ozorai Pipo intézkedését, amely szerint feleségére, Borbálára hagyta halála esetére Somogy és Tolna megyei javait, így Somogy falu másik felét is. Ekkor már a fehérvári káptalan birtokában is volt része faluban. 1439-ben a fehérvári káptalan egyik Somogy falubeli jobbágya a káptalan megbízottjaként részt vett Hernádfalvi Antalnak és feleségének, Mekcsei Annának a szomszédos Tah faluba történő beiktatásakor.

1542-es adatok szerint is részben a fehérvári káptalan birtokában volt. Ozorai Pipó halálával része az özvegyére, Borbálára szállt, ahogy több birtok is, és ezt Zsigmond is megerősítette. Az 1542-es adatok 23 adózó portát említenek, melyek Palatich János portái, és ez körülbelül 120 fős lakosságot jelentett, ezen kívül három porta pusztán állt. a szolgák 12 dénárt fizettek. Az 1543-as dika-jegyzék szerint a pusztán álló falu birtokosa a fehérvári káptalan, és a lakosok a törököktől való félelmükben elmenekültek.

A török megszállás után elhagyatott faluban a templom még bizonyára állt. 1622-ben Somoly már Eszterházy tulajdon, lakossága pedig rác. 1715. táján már megemlítik a Somolyi templomromot. Lakói a települést a XVII. századi háborúk alatt hagyhatták el, területét pedig Regöly alá vonták be.

A XVIII. század elején az osztrák császári csapatok kiűzik Tolna Megyéből a rácokat engedetlenség és adófizetés elmulasztása miatt. Ezt követően 1715-ben újra telepítik Regölyt és az ekkor már néptelen Somolyt a faluhoz csatolják. A templom ekkorra már rom, és nem a török ideje alatt pusztult el, hanem a hódoltság után a vidéket újra birtokba vevő népesség hordta el annak anyagát.

A somolyi templom a regölyi főesperességhez tartozott, melynek kialakulása valamikor a pécsi püspökség 1009-es alapítása utánra, de jóval az első, 1217-es okleveles említése előttire keltezhető. Esperesi temploma valószínűsíthetően azonosítható a Regöly-Sáncnál talált Árpád-kori maradványokkal.

Somoly település már a kora Árpád-korban is fennállt a terepbejáráson gyűjtött kerámia tanúsága szerint, bár Somogy falu 1389-ben kerül először említésre egy oklevélben, melyben Zsigmond király Újlaki Kont Miklós nádor fiát, Bertalan mestert, és az ő fiát, Miklóst helyezte a falu birtokába. Zsigmond 1403 környékén a király elleni bárói liga összeesküvésében résztvevő két Újlaki testvértől, Kont Miklós nádor unokáitól elveszi Somogyot, és készpénzbüntetést is kiró rájuk, bár Újlaki László hűtlenségét Garai Miklós közbenjárására, Újlaki Imre hűtlenségét 12000 aranyforint fejében a király megbocsátotta. Mivel Újlaki Imre csak 3000 forintot adott meg készpénzben, Somogy és Tolna megyei birtokait, közöttük Somogy falut Zsigmond átvette tőle 9000 forint értékben.

A hódoltság idején az első tartomány, amit vilajetnek vagy beglerbégségnek, elájetnek vagy pasaliknak neveztek, budai központtal működött. A kormányzóságok kisebb, a megyékhez hasonló egységekre oszlottak, melyeket szandzsáknak vagy livának neveztek. Ezek járásokból, náhijékből álltak. Somogy és Regöly falvakkal kapcsolatban a korabeli adatok főként a tahrir defterek, magyarul összeírások, melyek szerint a simontornyai szandzsák a tamási náhijéhez tartozott. A törökök a tamási várat 1544-45 táján szerezték meg. Az új járásszékhelyhez 1565-re már 6 falu, 11 puszta és 1 nevesített földbirtok tartozott. Az első ijedelem után a lakosság lassan visszaszivárgott, vagy mások települtek be. Somogy falu az összeírásokba 1580-ban került bele, név szerint felsorolt 29 nős, 17 nőtlen férfit megemlítve, ami 150 főt jelent. Tíz évvel később pedig összesen 35 férfit említ. Vele együtt négy falut csatoltak a náhijéhez, ezek közül Somoly volt a legnagyobb. Csatlakozásukkal összesen 250-300 fővel bővült a járás népessége. Az említett összeírásokban megemlítenek egy Regín (Regöly) nevű faluhoz kötődő hídkarbantartást, és Somolyt egy korábbi budai pénzügyi főnöknek, Szinán bégnek utalják ki. Az utolsó tahrir defter 1590-ből maradt fenn ránk. A törökök kiűzése a környékről 1686-ra keltezhető.

Rómer Flóris 1866-ban jegyezte fel a templomot, és bejegyzése alapján még látszódott a szentélyzáródás, és a templomhajó vonala, de vázlatai szerint a felmenő falak a mai állapothoz hasonló mértékben voltak fellelhetőek. Puszta-toronyként jegyzi.

Mészáros Gyula az 1960-as években kisebb ásatásokat végzett a torony körül, amit a torony statikai megerősítése követett. Újabban a Wosinsky Mór Múzeum munkatársai is végeztek ásatásokat a helyszínen. Így tudjuk, hogy 17 méter hosszú hajójával a jelesebb templomok közé tartozhatott.